Blog 12.
Rácsok
(Gondolatok egy cigi mellett az erkélyen....)
Be van rácsozva az erkélyünk. Na persze, mert földszintes a lakás. Ahogy most ott ültem, felnéztem a fejem fölé és
azt éreztem, hogy egy bezárt, rácsok által szabályozott világban élek.
És megdöbbentem az érzéseimen.
Nem bánom a rácsokat. Én, aki mindig a szabadságra vágytam ...
Rács és rács között igen nagy különbség lehet az ember életében. Eddig is rácsok határoltak. De azok nem jó rácsok voltak.
Tényleg bezártak és korlátoztak akaratom ellenére ...
Ezeket az uj rácsokat Te állitottad fel nekem, Uram. Bebörtönöztél a Te világodba, a Te nézeteidbe, a Te világnézetedbe.
És én egyre inkább elfogadom öket, mert látom, hogy EZEK a helyes nézetek. És jó az uj rácsok mögött élni.
Mert ezek nem bántó, nem fájdalmat okozó rácsok. Hanem védenek engem. Olyanok, mint annó anyám és apám léte, óvó karjai voltak.
Nem éreztem magam azóta ilyen biztonságban, amióta elvesztettem öket.
Bebörtönöztél a szerelmeddel, az öleléseddel, minden csókoddal egy olyan világba, ami csak a mi kettönké. Csak a miénk.
Aranyból vannak ezek a rácsok. És megbecsülöm öket. Mert ezzel védesz engem, a Te asszonyodat. Köszönöm Neked, Uram!!
(2008.04.22.)
Élet
Börtönbe zárva élek.
Sose gondoltam magamnak ezt a véget.
Mert Nélküled nem marad már számomra Élet,
ha nem maradsz enyém
és nem leszek Tiéd.
Sose sejtettem, hogy a rács lehet fényes,
hogy a szabadság madarának öröme kétes,
hogy a világ ennyire véges.
Mert Nélküled értelmét veszti a lét,
mert már nem magamé vagyok,hanem Tiéd.
Rab napjaim látszólag egyformán telnek.
Másnak az ilyen élet nyomornak tünhet.
Merev szabályok számithatnak nyügnek.
De nem nekem, mert ez a lét
adja mindennapjaim édes örömét.
Rabod lettem egészen, Édes.
Nem mást, csak az egész szivemet kérted.
És én adtam örömmel, hogy végre érezd,
fontos vagy, férfi vagy, a szavad számit.
Jöttél, hogy az egész életemet átird.
Már az elején sejthettem volna.
Hisz olyan erös volt lelked hatalma,
hogy nem maradt életemnek semmi aprócska titka,
mit meg nem osztottam Veled,
és már meztelen szivem fogta kezed.
Rabod lettem teljesen, Drága.
Fogj, vezess tovább rám vigyázva,
hogy érezzem, nem vártam hiába
oly sok nyomorgó, meggyötört évet.
Mert már tudom, hogy ez az igazi
asszonyi ÉLET.
(2008.04.22.)
- - -
Szeretkezés
Nem tudom elmondani, hogy mit éreztem ma a szeretkezésünk alatt, után. Csak azt tudom, hogy ilyet még soha nem tapasztaltam.
A fizikai orgazmus után jött a lelki (nem ez az ujdonság, mert ezt mármindig megélem Veled, Uram). Az ujdonság az, hogy már
felkeltem az ágyból, a fürdöszobában voltam, mikor még mindog zúgott bennem a lelki orgazmos expressz vonata, ömlött a könnyem,
hangosan zokogtam, meg is kérdezted, hogy "mi van Drága?" és még válaszolni se tudtam elöször Neked, Uram ...
Köszönöm, hogy megérhettem ezt a csodát Veled
(2008.05.02.)
Ma ...
Megöleltél .... magadhoz huztál .... csókoltál ..... odanyultam a himvesszödhöz .... Te gyorsan kiszabaditottad az
alsónadrág fogságából, hogy a meztelen börödet dédelgessem ....
Megsimogattad a mellem .... elöször gyengéden ....aztán már éreztem az ujjaid erejét és kegyetlenségét, ahogy megszoritottad a bimbómat ...
Megkérdeztem, hogy kényeztethetlek-e az ajkammal ... odahajoltam az öledhez, számba vettem, gyengéden nyalogattam, szoptam.
A kezed hirtelen a hajamba markolt és már tövig volt a számban ... odaszoritottad a fejem, levegöt is alig kaptam.
Közben lehuztad a popsimról a bugyit, megsimogattad .... aztán már csattant is a tenyered ...
Egy idö után jött a halk mondat: feküdj a hátadra. Hanyatt feküdtem, Te felkeltél és elövetted a megkötöket.
Istenem, de rég volt már, hogy megkötöztél .... már olyan nagyon vágytam rá Drága. Aztán magadévá tettél. Kézzel,
szájjal, himvesszöddel. Ujjaid kitöltöttek, kutattak bennem. És a gyönyörök templomában jártam ...
Imádlak, Uram.
(2008.05.11.)
Szeretlek
Szeretlek. Nincs ezt mit tovább ragozni. Pedig olyan mérhetetlen szerelemmel van tele a szivem,
hogy minden nap minden percében tudnám Neked mondani...
(2008.05.17.)
Adatok...
Tegnap megint bebizonyitottad nekem Drága, hogy nem véletlenül szeretlek annyira. Felvállaltad a döntést a "pety" ügyében.
Köszönöm, hogy ugy döntöttél, ahogy. Bár én is nagyon sajnálom, hogy igy alakult és nagyrészt a saját hibámnak érzem.
Ne haragudj rám kérlek.
Nekem kellett volna jobban figyelnem. Mert ezekben a dolgokban több tapasztalatom van, mint Neked. De a fáradtság,
figyelmetlenség elaltatták a gyanakvásomat. Nagyon sajnálom Drága!!!! Bocsáss meg nekem .....
Miért nem vittél telefont, Drága??? Most estig folyamatosan enni fog az ideg, hogy nincs-e valami bajod??
Bárcsak este lenne már és itt lennél velem ..... :(
nincs sirós szmájli, pedig most az kellene ...
(2008.05.19.)
Imádom....
.....amikor azt mondod, hogy "szopjál, te kurva". Olyan izgató szituáció, hogy az se érdekel, hogy nekem lesz-e aznap
orgazmusom vagy se. Mert szeretnék a világ legjobb szopós kurvája lenni Számodra. És boldog voltam,
amikor tegnap megdicsértél, hogy nagyon jól csináltam.
(2008.05.22.)
Zene
Játszol rajtam, mint hangszeren.
De a húrok a börömböl hasadtak.
És a zene a testem mélyéböl szól.
Dübörögve, mint a szivverésem.
És vérem cseppjei hullanak
az eszelös zene ritmusára.
Ugyan meddig még?
Meddig marad bennem vér,
amely hullhat kezed alatt
az örület zenéjét aláfesteni?
Félek már nagyon néha..
Félek a végtöl,
mert elkerülhetetlennek tünik.
Félek attól, hogy elveszitelek
és elhallgat életem zenéje.
De rettegek attól is,
hogy eszelös szerelmem tüzében
cseppenként hull majd el a vérem,
mig már semmim sem marad,
amit nyujtani tudnék
Neked, szerelmedért....
(2008.05.24.)
Éjjel
Alszik. Imádom közben nézni. Én nem vagyok még álmos és ilyenkor "mozizok". Nézem az arcát. Olyan,mint egy öt
éves durcás kisfiu. Meg tudnám zabálni. Az életben tökéletes Dom, Uram mindenben. Az ágyban meg egy tökéletes,
müvészi szadista. Döbbenetes kontraszt.
Tényleg zabálni való.
Az elöbb észrevette, hogy felkeltem mellöle. Nyügös, kisfiús hangon megszólalt : "itt hagytál? Hová lettél?"
Édes. Édesebb a frissen pergetett méznél. Édesebb mindennél. Imádom!!
(2008.05.26.)
Kérlek
"Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek:
a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.
Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed.
Ezért valamennyien elökészítették hajóikat és elhagyták a szigetet.
Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.
Mielött a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott
A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett.
Ö megkérdezte:
Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! -válaszolt a Büszkeség,
-itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen elötte hajózott el:
Bánat, kérlek, vigyél el magaddal! -Oh, Szeretet!- mondta a Bánat
- Én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt,
hogy meg se hallotta a szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang:
Gyere Szeretet, én elviszlek téged!
Aki megszólalt, egy öregember volt.
Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét.
Amikor földet értek, az öreg elment.
A Szeretet úgy érezte,sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:
Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
Az IDÖ volt- mondta a Tudás.
Az IDÖ?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDÖ?
A Tudás válaszolt:
Mert csak az IDÖ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!"
Szeretlek. Sose gondoltam,hogy ugy el lehet veszni és fel lehet
oldódni egy érzésben,hogy már nem vagyok többé önmagam. Azt
mondtad,hogy ne Neked akarjak megfelelni. De muszály. Mert csak akkor
felelek meg végre önmagamnak,ha Neked megfeleltem. Segits nekem Drága.
Uram vagy tényleg. Mindenben. Büntess,ha szükségét látod,mert Töled
még a büntetés is valahogy kéj és gyönyörüség! Szeretlek Téged.
(2008.06.03.)
|
|
|
|
