Blog 5. Olvasgatok éjszakánként. Ezt ma találtam: Leszokni vagy rászokni "A szex is szenvedély. Rá lehet szokni és le is lehet szokni róla. Ha javul a minöség, azaz egyre jobban megtanulják egymást élvezni a partnerek, akkor gyakrabban kívánják. Ha csak ritkán tudják táncba vinni egymást, akkor elöbb-utóbb leszoknak róla, akár el is felejhetik. A nök ilyenkor frigidnek érzik magukat, a férfiak pedig majdnem impotenssé válnak." A szenvedélyemmé vált a veled való szeretkezés, Drága. Olyan csodákat tudsz nekem adni, amiböl egyre többet és többet kivánok. Fellengzös hazugságnak tünhet, pedig igaz: minden nap kivánlak. Olyan vagy nekem, mint a drogosnak a kábitószer - már tele a testem, lelkem az érzéki örömökkel, az orgazmusok garmadájával és mégis kivánlak. Egyre jobban kivánlak... A tüz, ami benned ég, bennem régen csak parázslott, de már máglyaként lobog. Ahogy éjszakánként ölelö karodban átadod a tested melegét, úgy átadtad a szexualitás tüzét is. Hát most már magadra vess Szerelmem. Egyszer azt irtad valahol magad jellemzéseként: sex minden mennyiségben. Elérted, hogy egyetértsek veled. Ezt a minden mennyiséget akarom. És meg is adhatom... A XXVII. szonett - pedig még márciusban kerestem meg azt a verset! - utolsó sorai illenek rám: "Koldus-szegény királyi gazdagon részeg vagyok és mégis szomjazom." Pedig akkor még nem tudhattam. Csak virtuálisan ismertelek. Honnan éreztem meg mégis, hogy igy fogsz hatni rám? Gprs-szen keresztül senkit nem lehet megkivánni. Vagy mégis? Mert úgy tünik, hogy igen. Még csak egyszer beszéltünk a sexualitásról, csak egyszer szeretkeztünk "virtuálisan", de másnap ezt a mailt küldted: (azóta is mentve van) "Nem tudom, hogy mit is irjak. Semmi se volt otthon, aludtunk. Kivánlak. Csók bárhová. Ui: majd összefutunk a chat-en." Hát igen, Drága. Már akkor se az ész volt az úr. Szeretlek. És imádlak is. Pedig az imádat szót soha emberre vonatkoztatva nem használtam! Azt tanultam régen, hogy embert szeretni lehet, de imádni csak Istent szabad. És eddigi életemben tartottam is magam ehhez a parancsolathoz. Imádd Uradat, Istenedet és csak neki szolgálj! Pedig én imádlak. És csak kérhetem Istent, hogy ne büntessen meg ezért... Szerintem nem teszi. Isten sokkal humánusabb, mint ahogy azt mi képzeljük. És téged is Ö teremtett valahogy, Drágám. Talán pont azért, hogy imádjalak... Ez a gyertya vagy számomra. Egy meleg, biztonságot és fényt adó láng az elmúlt sok év magányában és rideg hüvösében. (aug.2.) Néha sirni tudnék a tehetetlenségtöl, amikor finoman, mosolyogva, hangos szó nélkül gúnyolódsz velem, Drága! Aztán elgondolkodom és rádöbbenek, hogy jól csinálod. Az elegáns gúnyolódás az egyedüli, amivel szemben nincs fegyverem és kénytelen vagyok megérteni, hogy igazad lehet. Amúgy meg ne panaszkodjak, mert én mondtam az elején, hogy ne hagyd, hogy a túlságosan föléd kerekedjek. Akik eddig voltak, hagyták, mert gyengék voltak hozzám képest... És mindig meguntam, hogy én vagyok az erösebbik fél. Unalmas egy idö után. Semmi izgalom nem maradt a kapcsolataimban. Végre valaki, aki erösebb nálam... Olvasgattam ma éjjel is. Elgondolkodtató dolgokat. Sok igazság van bennük. (aug.7.) Tegnap nagy lépést tettem a múlt lezárásában. Ott voltál mellettem, tudod, mire gondolok. De azt talán nem tudod, hogy éjjel nagyon sok fájdalmat és keserüséget kiirtam magamból a "2. rész"-ben. Azt hiszem, jól tettem, Drága. Az alá és fölérendeltség tulajdonképpen nem más, mint mellérendelés. A két akarat maradéktalan egybehangolása. Furcsa dolog ez... Ismét egy izléses oldal erröl: (aug.11.) Éjszakánként, ha nem vagy itthon, olvasgatok a neten. Most a dominancia és alárendeltség viszonyáról olvastam: "Annyiszor felmerült a kérdés: ki választ? a Dom vagy a sub? Nos a dolog mindenképp a kölcsönös szimpátián múlik. Ott kezdödik, hogy beszélgetnek, mint egyenlö felek, és ha müködik a párbeszéd, söt jól megértik egymást és kialakul a vonzalom, akkor egyértelmü lehet mindkét fél számára, hogy van értelme továbblépni. De ebbol még akármi lehet: barátság, akár BDSM kapcsolat, akár normál párkapcsolat, vagy semmi. De ha egy Dom és egy sub beszélget, megértik egymást és passzolnak az elképzeléseik, megismerik a másik vágyait, akkor elobbutóbb eljön a döntés pillanata. Az elso lépés mindig a Domé, s általában egy aprócska, jelentéktelennek tünö kérés formájában érkezik, amely valójában parancs, az elsö parancs. Megkéri valamire a subot, a kérés olyan formában érkezik, hogy azt vagy teljesíteni, vagy megtagadni lehet. Itt döl el minden: a Dom már választott; akarja a subot, s akkor tudja meg, hogy viszont elfogadják-e, ha a kérése teljesül. Ez az eldöntendo kérdés valójában mindig ezt jelenti: 'Akarsz-e a szolgám lenni? ' Így a végsó szót az alárendelt fél mondja ki, döntése következményeképp ha engedelmeskedik, szolgál, ha nem, akkor nem fogadja el az irányítást, vagy még dacol az idegen akarat fennhatóságával. Ha szót fogad, az egyfajta beleegyezés: ' tégy velem amit jónak látsz, Uram '. Ha nem, újra a Dom kezében a döntés, hogy akar-e még próbálkozni, hátha a késöbbiekben kedvezöbbek lesznek a körülmények, vagy feladja, és más után néz. Összegezve: a végsö döntést a sub hozza meg, de a kérdés rossz, mert nem választásról van szó, hanem elfogadásról." Elgondolkodtató, hogy mennyi mindenre rá tudtál venni már, Drága. Pedig hangos szó sem volt. És ezt most nem a sexre értem, hanem a mindennapi életünkre. Kezdve a tyúkokkal való lefekvéstöl, keresztül azon, hogy le tudtam magamban zárni két volt kapcsolatomat - amikröl eddig azt gondoltam, hogy már lezárt dolgok - odáig, hogy épp ma irtam neked, hogy nem sok olyan dolog van a világon, amit nem tennék meg neked, érted. És Te erre azt válaszoltad, hogy tudod és ezért is szeretsz. Köszönöm, hogy segitesz nekem azzá válni, aki valójában vagyok és aki mindig is szerettem volna lenni. Nöként élni és nem férfiként. És nem füstölögni azon, hogy miért éppen a férfiak személyi száma kezdödik egyessel. :))) (aug.13. ma 3 hónapja, hogy velem élsz) vissza varnyu