Blog 2. Számolatlanul ... Ha meg kellene számolnom, hogy hányszor jártam ma a gyönyörök csúcsán - reggel és most este - nehéz dolgom lenne. Mert van olyan orgazmus is, amikor az ember lelke kilép önmagából, lebeg és csak arra képes, hogy befogadja magába a gyönyört. Nem a földön jár ilyenkor az ember már ... Mennyi fajta orgazmust megéltem már röpke másfél év alatt az Uram mellett .... sose tudtam, hogy többfajta létezik. Mind más. Mind csodálatos. Mert nem csak a test, hanem két lélek szeretkezik :) Emlékszem egy kifejezésre, amit Te használtál, Drága. Amikor még nem találkoztunk, csak a virtuális világban ismertük egymást és ott próbáltunk "szeretkezni" a wap hullámain. Egyszer már azt éreztem, hogy nem birom ki fizikai találkozás nélkül. Ezt mondtam is Neked. De akkor még nem volt megérve a kapcsolatunk semmi véglegesre. És Te ezt tudtad. És azt mondtad nekem, hogy akkor üljek vonatra, menjek el, szeretkezünk egy nagyot, majd pár perc röpke gyönyör .... És itt nyitva hagytad a mondatot ... Hát én akkor azt éreztem, hogy várok még. Mert én nem pár perc röpke gyönyört akarok Töled. Hanem mindent. Megérte, hogy várjunk. Mert megadtad nekem, Uram. A mindent. Imádlak, Egyetlenem. (2008-10-22) Vallomás Kivánlak, Uram. Mindig is kivántalak, amióta megismertelek az éter hullámain keresztül. Amig nem találkoztunk, nem volt nekem másom, csak pár fénykép, összesen öt. Minden este azokat nézegettem elalvás elött. És gyönyörködtem Benned. Amikor elöször megláttam az arcod fényképen, azt gondoltam, hogy nagyon jóképű vagy. És én szerencsés vagyok. Emlékszem az éjjelekre, amikor fél ország távolából vártalak, hogy feljöjj még éjjel a csetre és válthassak pár kedves, gyengéd szót Veled. Arra is emlékszem. hogy megkértél egy idő után, hogy éjjel fél egykor csörgesselek meg telefonon, hogy el ne aludj :) És arra is emlékszem, amikor elöször beszéltünk pár percet telefonon egy éjjel, mindketten zavarban, alig tudtunk egy-egy értelmes mondatot kimondani. És emlékszem, amikor elöször meghallottam a hangod ... és csak csodáltam, hogy milyen kellemes és mély zengésű, milyen férfias. És boldog voltam az éjszaka lopott percekért, melyben csak enyém voltál, Uram. Nem szólitottalak akkor még igy, azt sem tudtam, hogy mit jelent. De valahogy már akkor is uralkodtál rajtam. Eröddel, határozottságoddal. Elalvás elött mindig néztem azt a pár fotót. Az adott eröt elviselni a következő napot. És mindig ugy aludtam el, hogy puszit adtam a telefon kijelzőjén megjelenö fotódra ... Szeretlek, Életem. (2008-10-23) A csúcson... (?).... (Waters "Hely a csúcson" blogjához:) Igen, talán nöként eljutottam egy csúcsra, amire a régi korok nőinek nem sikerült. Boldog voltam én, boldogok voltak a szüleim is. Először azt hittem, hogy jó lesz ott lenni. Aztán évtizedek lelki magánya rádöbbentett, hogy nem. Hiába voltam én a csúcson. Egyedül voltam. Egyrészt képtelen voltam ott egyedül lenni. De a társaimat valamiért nem tudtam (talán nem is akartam?) felengedi. Igy egyre magányosabb lettem és egyre öregebb. Nem találtam mintákat, mert nem voltak ilyenek a lelki örökségem tarsolyában. És magam se tudtam lenni az új élet szabálya. Én már biztos nem jutok el a Homo Universalis szintjére - ezt el kellett fogadnom. De fájt a magány a csúcson. Fájt az egyedüllét. Igy csak egy választásom volt: elhagyni ezt a csúcsot és visszamenni az emancipáció elötti kor értékeihez, szabályaihoz. Azokhoz, amiben a férfi az úr, ö van a csúcson. Visszatalálni egy korszakkal régebbi kapcsolat-mintához. Ahol nem vagyunk egyenlőek. Ahol egy férfi uralkodhat fölöttem. Visszatalálni egy igencsak konzervativ párkapcsolati modellhez. Mert ez nekem biztonságot ad. És boldogságot. Nem vagyok ugyan már a csúcson. De nem bánom. Mert most boldog vagyok :) (2008-10-25) Miért? Miért kell néha a fájdalom? A csuda se tudja .... Erröl beszélgettem ma egy kedves emberrel. Azt hiszem, hogy ö megértette, amit én nem. És azt mondta, hogy szerinte azért provokálom ki néha a szex közben az agresszivitást, mert meg akarja a lelkem tapasztalni, hogy az Uram le tud győzni, fölém tud kerülni. Meg kell néha tapasztaljam az erejét. És azért szokott ez bennem ismétlödni, mert ujra és ujra érezni akarom, hogy erősebb nálam, le tud győzni, uralmába hajt és a kezdeti szitkozódásom, fenyegetőzésem után is meg tudja nekem mutatni, hogy TUD könyörgésre, rimánkodásra kényszeriteni. Lehet ebben valami. Mert ha abbahagyná, amit tesz velem, amikor még csak fenyegetözök, nagyon csalódott lennék :) Imádom, amikor legyőz. Pedig néha igencsak tud fájni, amit csinál. És nem olyan Dom ő, akinek pálca kell, vagy akármi. És kötél se. Elég a saját fizikai ereje, amivel korlátozza a menekülésem. Sőt, a végén már az sem kell. Elég a szellemi, mentális ereje, hogy ne tudjak, ne merjek mozdulni ... És bár néha nagyon fáj, de olyan jó érezni az erejét, a hatalmát felettem. Mert ezzel a hatalommal és erővel azt éri el bennem, hogy tökéletes biztonságban érzem magam Mellette. És néha olyan jó félni, hogy még milyen fájdalmas csibészséget fog kitalálni, ha megint ilyen "rossz" leszek. (A rossz-on értendő minden aljas piszkálódásom, kötözködésem). Pedig amikor fáj, és fáj és mégjobban fáj, annyira, hogy ugyérzem, ezt már nem lehet kibirni, akkor teljesen tiszta szivemböl szoktam sirva könyörögni, hogy "bocsáss meg Uram, nem leszek rossz többet". Milyen furi is néha az ember :) (2008-10-27) Petrőczi Éva: Jób könyvéből Mert ő megsebez, de be is kötöz Összezúz, de kezei meg is gyógyítanak Jób 5:18 Uram, sebezz és gyógyíts kedved szerint, csak el ne múljék rólam kezed nyoma - mert halálba taszít, ha többé nem foglalkozol velem. Ki zúzódást kerülve és óvakodva él, mint ostoba, Csak látszólag veszély, ami az alig-léttől megment, amit Te adhatsz csak nekem: Sebek és gyógyulás bölcs ritmusa. (2008-10-29) vissza varnyu