Blog 14. Pár szó a mai napról Pár napja megkért a Drága, hogy csináljak Neki egy 600x682 pixeles üres gifet. Mire én megkérdeztem, hogy ugyan mit akar majd rárakni. A válasz: - Drága, azt majd te eldöntöd, hogy mit akarok rárakni! :))))))) (2009.05.17) Shibari 1. Csak nézd .... és láss. Lásd meg a csodát. Ne szólj. Csak érezz. A tüzet érezd. A hang néma. A kéz pihen, nem kell a tett. Elég a vágy. Lásd meg és érezd a mozdulatlanság minden mozdulatát... (varnyu) (2009-05-25) Neked Szeretlek. Nem mindig vagyok Beléd szerelmes. De ki birná a folyamatos szerelem érzelmi megterhelését .... Senki. Szeretlek. Biztonságot adsz nekem. Boldogságot. Megkötöztél. Megkotöztél a szereteteddel, a szavaiddal, a férfias erőddel, mindennel ... És ez a kötés nem fájdalmas, nem kényelmetlen, nem terhes. Biztonságos. Biztonságot adtál nekem. Soha nem éltem ezt még át felnőtt életemben. Amióta elvesztettem a szüleimet, soha, de soha nem voltam biztonságban, senki mellett. Sőt .... a legtöbben a lelkem mélyén lévő maradék erőt és biztonságot is elvették tőlem .... Te megkötöztél és visszadtad nekem a szabadságomat. Köszönöm Neked, Egyetlenem. Szeretlek, Drága. (2009-05-25) Szavak embere??? Nem a szavak embere ..... Nem baj. Néha, ha megkérdezem, hogy szeret-e, azt szokta mondani: - Tudsz te ennél hülyébbeket is kérdezni, Drága, igyekezz. Meg is sértődhetnék. Ha tényleg hülye lennék . De nem vagyok. Na, jó, csak egy egész kicsinyég. ............................................................................. Volt részem már régen szép szavakban, selymesekben, cirógatókban .... Hazug szavak voltak .... És a szavak mögötti tettek öltek. Öltek érzést, lelket, testet, mindennapot ... s majdnem engem is megöltek .... Hát inkább nem kérek belőle. Hazug hizelgés hálója, mint pók szőtt be. Nem láttam mögötte a valót. De a végén már kicsit haldokoltam. Sártengerben fuldokoltam ... Inkább nem kérek belőle többé .... ........................................................................... Nem a szavak embere, csendes. De ölelkezés után van egy mondat: - Imádlak, Drága. Elég ez nekem, nem kérek többet. Csak ölelj, szorits magadhoz, Kedves :) (2009-05-26) Kiéhezetten .... Kiéhezetten, mint egy éhező vadállat jól lakni nem tudok Veled. Kinban vergődök kezed alatt és kérem, hogy még, még, még .... Simogasd újra ölem, bár gyönyöröm már számtalan. De betelni nem tudok, testem az érintésed kivánja éhesen, mint sóvár vadállat prédára lesve .... (2009-05-26) Kivánlak! Hátha olvasod ezt holnap, Drága. (Nagyon megörültem, amikor ma láttam odabenn a melóban, hogy irtál a blogomba. Mert ez azt bizonyitja, hogy nemcsak akkor olvasod, amikor konkrétan megkérlek rá, hanem máskor is ... IMÁDLAK) Nem tudok betelni Veled. Eltelt már két év és mostanában sokkal jobban kivánlak, mint az elején. Nem tudom, miért, magam sem értem ... Soha nem éreztem ezt senki mellett. Ott is volt szexuális vágy az elején, de lassanként elsorvadt bennem. (Valószinűleg nem én voltam az ok, hanem azok, akikkel együttéltem .... bár régen mindig magamat éreztem hibásnak és valahogy nőiségemben elégtelennek ... ). De Veled nem igy van. És ez néha megdöbbent, szinte megijeszt. Tényleg úgy érzem néha, hogy Melletted egy nimfomániás kurva lettem. Olyan erős vágyat tudsz kelteni, hogy pillanatok alatt nedves lesz az ölem ... Nedves? Tiszta lucsok vagyok már akkor is, ha csak arra gondolok, hogy szeretkezhetek Veled. Imádom, hogy olyan erős vagy. Imádom a kezed, ami csodákat tud csinálni a testemmel, a testemben. Imádom a .... szóval mindenedet imádom .... .............................................................................. Te vagy nekem a SZERELEM, Drága. Amikor megismertelek, nem mérlegeltem, mert azt éreztem, hogy én akarom ezt a férfit, minden porcikámmal, testemmel, lelkemmel. És igen gyorsan össze is kerültünk. A virtuális megismerkedéstől számitott 3 hónap mulva össze is költöztünk. Ez az összeköltözés a negyedik személyes találkozás volt. Az első 3 találkozás fél-fél napig tartott. Tehát effektive háromszor fél nap személyes együttlét után össze is költöztünk. De az első találkozás első órája után tudtam, hogy ez olyan érzés, amiért érdemes MINDENT felrúgni az addigi életemben. Mert már akkor is imádtalak ..... És ez az imádat szó itt nem egy szokvány hétköznapi frázis. Tényleg imádlak. Te jelented nekem a MINDENT, a világ közepét. Uram, Egyetlenem. ................................................................................... Délután, szeretkezés után odafeküdtem az öledbe, az arcomat a combodon pihentettem, simogattam, nyalogattam a himvessződ. Beletemettem az arcom a puha szőrzetbe, beszivtam az illatodat ... És úgy éreztem, hogy helyemen vagyok. Mint egy kutya, amikor az imádott gazda ölébe hajtja a fejét. Mint egy valódi háziállat, egy szolgáló, akinek boldogság, ha az Ura ölében pihenhet meg kicsit. Lehet, hogy ez másnak, aki esetleg olvassa, hülyeségnek, vagy akár visszataszitónak tünhet. Lehet, hogy azt gondolja, hogy egy nő ne alázza meg igy magát, hogy önmaga minősiti "le" saját személyét szolgának, Uram bocsá' háziállatnak. Lehet, hogy igy gondolják. De nem érdekel. Mert aki igy gondolja, az még soha nem érezte meg a szolga-lét boldogságát, az Urát szolgáló és kiszolgáló nő szintiszta örömét. Ha kipróbálná, lehet, hogy másként gondolná ..... ....................................................................... Még egy kicsit hallgatom, hogy alszol és csendesen horkolsz az ágyban. De majd megyek, Drága. Mert olyan jó érezni, ahogy álmodban, amikor Melléd fekszem, átölelsz és odabújsz hozzám .... ........................................................................ szolgád, szeretőd, asszonyod ez vagyok Uram, parancsolóm, Életem ez Te vagy (2009-05-27) Szemek Arcok vak vigyorral torz mosollyal lüktető szemek kicsavart száj mind enyém hasadt agyam lidércnyomása kerget végig éjjelen át vak szememből vérkönny csordul nincs tovább (varnyu) ................................................................................. Márai Sándor - A szomorúságról Ne kergesd el a szomorúságot. Oktalanul jön, talán öregszel ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamit?l. S mégis: a szomorúság megszépíti az életet... El?ször is: az örömök, melyek elt?nnek, talán nem is voltak igazi örömök. Emlékezz csak... Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed el?tt a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is. A szomorúság nagy er?. Messzebbr?l látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszer?bbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben. Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál dallam nélkül. A világ szomorú is. S milyen aljas, milyen triviális, milyen büfög? és kibírhatatlan lenne egy teljesen elégedett világ, milyen szomorú lenne a világ szomorúság nélkül! (2009-05-31) Vacak hangulat és egyebek Holnap (azaz már ma) menni kell vidékre melózni ... asse tudom, mikor érek haza ... szerintem ez bacta el az egész hétvégi hangulatomat. Ma voltunk a Drágával kajálni, finom volt ... megettem 3 adag palacsintát ... utoljára gyerekkoromban szerettem. Elkezdtem válogatni a raktárban levő képeket ... megőszülök, mire kész leszek vele ... A Drága meg egész nap tüzet és vizet tanult gyártani a Photoshopon ... nézett egy tutorialt, amit egy kiskölyök olvasott be ... ez a gyerekhang azt sugallta, hogy olyan egyszerű a program használata, hogy még egy gyerek is könnyen megtanulja. Szegény Drága, azért elég sokáig elkinlódott vele . Na ja, Ő se gyerek már . De most már tud tüzet és vizet gyártani. Azt mondta, hogy majd napközben keres valami jó szint a vizhez. Mire mondtam, hogy szerintem a viz átlátszó. Kiegyeztünk a kékben és a zöldben is. Mondtam még a szőke Tiszát, mint példát, de le voltam hurrogva. ------------------------------------------------------------------------- Szeretkeztünk délután ... most nagyon fájt ... amikor ilyen szar kedvem van, akkor a fájdalomküszöböm is a béka ülepe alá kerül ... de nem baj. Szeretem, ha fáj. És szeretem, ha Ő élvezi. Szeretm, ha úgy bánik velem, mint egy ringyóval. Nézem az arcát közben és látom, hogy élvezi és örülök neki .... olyan jó ribancnak lenni Mellette ... ------------------------------------------------------------------------- Hogy magyarázzam el?? Néha lényegtelen, hogy nekem jó-e, nem az a célom, hogy mindenképpen orgazmusom legyen. Csak az, hogy Neki jó legyen és lássam az arcán az örömöt, a kielégülést. És ilyenkor az se baj, ha nagyon fáj - amúgy szeretem ilyen helyzetben a fájdalmat ... szeretem? De hülyén hangzik ez ... ki az a marha, aki a fájdalmat szereti? Nem jó szó, hogy szeretem. Talán az jobban kifejezi, hogy mit érzek, hogy bizonyos helyzetekben nagyon izgató tud lenni a fájdalom. És ha ezzel még Neki is örömet okozok, akkor dupla haszon. Szeretem látni, amikor élvez. Szeretem Őt. ------------------------------------------------------------------------ Ahogy jöttünk haza a kajálásból, egy ember kerékpárral és egy kutyával ment a Tisza partra. Csak hátulról láttam és nem is túl jól, mert mindig a rossz szemüveg van rajtam, de megismertem, Laci volt. Nem esett jól látni ... Most azon gondolkoztam, hogy mióta nem láttam. És nem tudom megmondani. Mert annyira nem lényeg. De régen. Lehet már egy éve is... vagy több. Nem jó emlékeket hozott bennem elő. De szerencsére nem sokáig tartottak. Ahogy hazaértünk, ránéztem és boldog lettem. Hogy Vele élek, hogy Ő van mellettem!!! Szerelem. És biztonság. Egy Férfi. Sose volt részem benne eddig ..... (2009-06-02) Tulajdonviszonyok Mindig azt hiszem (vagy attól félek), hogy nem szeret, hogy rám fog unni, hogy egyszer rádöbben, hogy én tulajdonképpen öreg vagyok hozzá és tényleg fog keresni egy korban hozzáillő fiatalabbat ...... Tele vagyok néha emiatt szorongással, kisebbrendűségi érzéssel és sokat sirok miatta .... ------------------------------------------------------------ Volt nekem egy "fiatalkori" nagy szerelmem, akivel a felsőiskolába jártam együtt. Nagyon szerelmes voltam belé, de a sors nem akarta, hogy összejöjjünk ... Aztán egyszer csak kb. 13-14 év múlva újra elém sodorta a sors. És akkor derült ki, hogy ő is érzett irántam valamit, de akkor már vőlegény volt és nem akarta megszegni a szavát. Teltek az évek, az ő házzasságai se sikerültek. Aztán egyszer csak találkoztunk a nagy semmiből, hirtelen. És pár nap kellett hozzá, hogy egymás karjában találjuk magunkat. Úgy, ahogy azt régen szerettem volna. De mindez már későn volt. Nekem kisgyerekem volt. Ő meg olyan súlyos személyiségzavarba került, ami néha már a valódi elmebetegség határait súrolta .... Magyarán elmondhattam, hogy anyám, én nem ilyen lovat akartam. Nem is lett belőle tartós dolog. Ismét sokáig, néha évekig nem találkoztunk. Néha gondoltam rá. És néha egy telefonhivás erejéig felbukkant az életemben. Legutóbb kb. egy éve. Akkor már nagyon beteg volt, testi betegségek miatt rokkantnyugdijas. És azt mondta, hogy rákot fedeztek fel nála, hónapjai vannak hátra ... Aztán pár hónap mulva neten azt üzente, hogy kimegy külföldre kezeltetni magát .... hátha .... Azóta nem hallottam felőle. De régen volt egy blogja, aminek a linkjét direkt nem tettem el ... nem lett volna értelme. Mivel nem akartam valakit az interneten keresztül a halálig elkisérni .... mert ő ezt várta tőlem. De én képtelen voltam rá ... itéljen el, aki ezt jobban birja, én nem bánom ... de én nem birtam. Ma kerestem egy dolgot a neten és egyszercsak a Google kidobta a blogja linkjét. Persze, hogy beleolvasgattam, érdekelt, mi van vele, korábban azt se tudtam, hogy él-e még .... Jelenleg úgy vettem ki a beirásaiból, hogy jól van ... (régen szeretett "hazudni" vagy "lóditani", hogy sajnáltassa magát .....) , igy azt sem tudom, hogy a rákból mennyi igaz. (Remélem, semmi.) Ahogy olvasgattam a blogját, megállt mögöttem a Drága és kb. ezt mondta: - Látom, Drága, hogy téged nagyon érdekel ez az (itt mondta a nevét). Mire én válaszoltam, hogy csak annyira, mint egy régi ismerős a múltból, aki régen az életem része volt évekig, mint jóbarát. És ez tényleg igy van. De vak és süket az az ember, aki ebben az egyszerű barátságos kérdésben nem hallja meg és nem látja a tulajdonos jogainak csendes számonkérését. -------------------------------------------------------------- Lehet, hogy tényleg nem kellene annyira félnem, hogy rám un és elhagy. -------------------------------------------------------------- Szeretlek, Drága. És igen, csak a Tiéd vagyok, senki másé. Nekem nem kell Rajtad kivül senki. Mert szeretlek. És imádlak. Uram, Egyetlenem. (2009-06-09) Formák ... még mindig Baroteam-nek: A hétköznapok viselkedési formája - bár ez az idézet azon tartalmában meszze túlmutat szerintem - ad egy vázat, egy szimbolikus lécrendszert, amibe az ember még akkor is megpróbálhat belekapaszkodni, amikor már minden "szokványos" segitség kiesett a kezéből... Néha "csak" ez marad. Lehet, hogy ez konzervativizmusnak - és ráadásul értelmetlennek - tünhet mások szemében, de amikor az ember úgy érzi, hogy nincs más kapaszkodója a realitáshoz, mint ez (pl. a szokvány köszönések, sablonosnak tűnő udvariasság), akkor ezt a kapaszkodót kell megfognia, ha nem akarja teljesen elveszteni a józan eszét. Szokott segiteni néha.... főleg ha az ember hisz is a formák erejében. Én hiszek. És nevezhetjük ezt akár diplomatikus viselkedésnek, akár más szemszögből megalkuvásnak is. Kicsit hasonlit ez az elképzelés számomra a matematikához. Ott is van a legtöbb feladat megoldására egy sablon, amit célszerű alkalmazni. Csak meg kell találni a komplex feladat mélyén AZT az alap-feladatot, amire a tanult sablont alkalmazni lehet. Valaha szerettem a matematikát. A logikát meg még most is szeretem. Mert arra késztet, hogy használjam az eszem. Azaz gondolkozzak. Mer' amilyen perverz vagyok, én szeretek goldolkozni -fet /itt nix ilyen smiley sajna/. (2009-06-10) A Selbstnek Nem gondoltam, hogy ilyen sokáig fog tartani... És hogy ennyire fog fájni ...... ..................................................... Hónapok óta érzem, hogy változok belülről. Nem a környezetemhez való viszony változik és nem is az érzéseim a szeretteim iránt. Én változok. Időnként döbbenetes mennyiségben törnek fel bennem a múltam emlékei. És most nem a jó emlékek, amikre az ember szeretne emlékezni. Hanem mind olyanok, amik valami bajt, gondot jelentettek az életemben, amik valami tragédiával értek véget. Emlékviharok, amikkel szemben tehetetlen vagyok. Felbuggyannak a mélyből, eluralják a lelkem, gondolkodásra és a múlt teljes mélységű újraélésére késztetnek. Nem kellemes dolog. Fárasztó rettenetesen néha. Először azt gondoltam, hogy ez már az öregedés. De nem. És iszonyatos érzelmi terhet tesznek néha rám. Nem csoda, hogy mostanában az általam szeretett munkában is teljesen ki tudtam merülni ... Nem az öregség még. Most válok belülről felnőtté. Most nézek önmagammal szembe. Most ismerem meg a mélyben húzódó önmagam, aki eddig el volt rejtve a bennem élő gyermek érzései mögé. Nagyon sokszor fáj. Nem kellemes. Csak az az egy reményem van, hogy mire végére érek ennek a kényszerű és általam szabályozhatatlan emlékviharnak, azt a következtetést fogom levonni belőle, hogy eddig még minden szart túl tudtam élni. Találkozás a Selbsttel. Hmmmm... Tényleg fájdalmas. (2009-06-12) És különben is ... ... éhes vagyok. ------------------------------------------------------------ Egész héten olyan voltam, mint az a bizonyos mosott kaki. Nagyon sok munka volt a melóhelyen és túlságosan megszenvedem, hogy idén tavasszal nem tudtam elmenni a szokásos egy hét szabadságomra. Igen, aki olvassa, jól olvassa: egy hét. Nem kellett volna több. Mert ha túl sokat vagyok itthon, hajlamos vagyok még a szokásos átlagomnál jobban is ellustulni, pedig az se piskóta. És szeretem a munkámat. És kedvelem a kollégáimat. De néha kell egy kis pihenés. Na, most az nem volt meg ... És a fáradtság miatt a héten már arra se volt se erőm, se kedvem, hogy egy délután odabújjak a Drágához, hogy szeretkezzünk. Érezte Ő is, hogy mostanában nem a szex a fő téma és szükséglet az életemben, mert egész héten nem jelzett sehogy. Gondoltam, majd szombat délutánra már kapok annyi levegőt az élettől, hogy egy kellemes ellazulós fürdés után odabújok Hozzá ... De az Élet má' megen' szórakozik velem, sajna .... Péntek délután, amikor hazaértem melóból és elmentem a wc-re, a bugyim láttán megint jött az üvöltés a családomnak cimezve: - Hozzon már be valaki betétet!!! Magyarán menzeszelek .... ergo szombaton ungabunga kiesik a programok közül .... búúúúúúúúúúúúúú. Valaki megmondhatná, minek kell még 50 felett menzeszelnem ... ----------------------------------------------------- Ma reggel, görénysétáltatás után odabújt mellém. Éreztem, hogy kivánja, kiván ... Olyan jó volt, ahogy simogatta, szoritotta a mellemet. ( Bár ilyenkor érzékenyebb a szokásosnál és nehezebben viselem .... jött is hamarabb a vinnyogás, mint szokott. ) Aztán megkérdezte, hogy melyik szeretkezési forma lenne most a kedvemre való: - Leszopsz vagy megb...m a pi...dat? A választás egyértelmű volt (főleg, ha figyelembe veszem, hogy én ilyenkor vérzek, mint a leszúrt disznó). De annak is örültem és azt is élveztem, hogy igy szerezhetek Neki örömet. Miután kielégült, örültem, amikor ezt mondta: - Ez nagyon finom volt, Drága. ----------------------------------------------------------- Délután filmet néztünk a gépen. Közben ránéztem és úgy megkivántam, hogy itt a széken ülve fel tudtam volna falni mindenestől . Mindig elgyönyörködöm benn, hogy milyen szép a szeme. Kék, mint az az acél, a szempillái feketék és hosszúak, akármelyik nő megirigyelhetné ( nem kellene optikai tuning a szempillájára ). A szája is gyönyörű, sokszor olyan, mint egy durcás kisfiúé ... zabálnivaló. Annyira kivántam, hogy sirni kezdtem csendesen. Amúgy épp egy vigjátékot néztünk .... Olyan fura ez .... Néha, amikor ránézek, olyan, mintha most látnám először. És mindig megdöbbenek rajta, hogy nekem milyen jóképű. Mintha először látnám. És ilyenkor mindig újra és újra beleszeretek. ---------------------------------------------------- És épp ilyenkor nem lehetett "rendesen" szeretkezni ..... búúúúúúúúúúúúú .... .... és ráadásul még éhes is vagyok. Ja... és szerintem nem vagyok normális. Az előbb, éjjeli magányomban beneveztem a Goldenblogos izére. Tényleg kár engem felügyelet nélkül hagyni Ma úgyis a szokásos hülyeségi rohamomban azt modtam a Drágának, hogy szerintem jobban szereti nálam a görényt. Mert a ketrecen keresztül majdnem puszit adott a kis mocsok orrára Amikor ezt szóvá tettem ( "nem baj, Drága, ez nálad csak 28 napig tart" ) , akkor azt mondta, hogyha majd nekem is vesz egy ketrecet és abban tart, akkor én is fogok kapni .... Hmmmm, ezt most bóknak köll venni? (2009-06-12) vissza varnyu