Blog 15.
Gondolkodás
Áldás vagy átok. Ki-ki döntse el maga.
Nekem mostanában inkább átoknak tűnik. Szeretnék egy kicsit kevesebbet gondolkodni. Kicsit kevesebbet TUDATOSITANI. Mert mostanában szinte állandóan ezt teszem. És még csak nem is veszem észre ... ami elég nagy baj.
Lassan önmagamat fogom ezzel tönkretenni.
Elegem van önmagamból.
Valaki szabaditson már meg ettől a hülyétől, könyörgöm!!!!!
Azt is unom már, hogy itt néha a cry for helpet "játszom" ..... Valamit kezdenem kell magammal, mert ez igy nem fog menni. De mit? Ha tudnám, nem itt irkálnék. Hanem csinálnám.
--------------------------------------------------------
Elolvastam, amit irtam. Asszem, szégyelhetem magamat. Minek van nekem Istenbe vetett hitem, ha nem használom mostanában?
(2009.06.16)
Riddle, BDSM és egyebek
Perla ajánlott egy netes játékot. A neve Riddle.
Belenéztem .... Valszeg ezt nem este és főleg nem hullafáradt aggyal kell elkezdeni. Az Ali baba és a csirkemellnél lehidaltam. És ott is maradtam egyenlőre.
Holnap odaadom a Drágának a linket, hátha. Ő mégiscsak férfi, több esze van. Bár azt mondja, hogy nem szeret gondolkozni. De néha lebukik, mert rajtakapom ám, amikor stikában gondolkodik . Amúgy döbbenetesen jó feje van, a Vele való élet egyik üditő pontja az, hogy végre egy olyan pasi, akinek esze is van. És nem is kevés. (Kár, hogy sokszor csak megyek a saját fejem után és nem hallgatok Rá, pedig jobb lenne ...)
Én majd talán a jövő héten nézem meg. A szabi alatt. Úgy saccolom, hogy körülbelül keddre vagy szerdára kellőképpen elunom magam a meló nélkül.
Bár délután gondolatban olyan szépen elterveztem a szabadságot. Reggel szeretkezünk, utána eszünk valamit. Délelőtt vagy megnézünk közösen egy filmet a gépen, vagy mindkettőnk hódol a saját netes szórakozásának, ami épp most mindkettőnknél a képszerkesztő programok nyüstölése Utána ebéd, aztán csendes pihenő cimén megint szeretkezünk. Aztán alvás, este Ödönke sétáltatás, aztán a Drága lefekszik, mert lényegesen nagyobb az alvásigénye nálam, én meg netezek még egy kicsit. Másnap mindez kezdődne előről.
De jó is lenne már egy igazi szeretkezés. Olyan, amikor már nem menzeszelek - mert az lényegesen beszűkiti a lehetőségeimet, búúúúúúúú -, olyan, amikor kellőképp szadista és domináns, hogy a végén már sirva könyörgök Neki, mert annyira fáj. Tényleg ezek hiányoznak. Aki ezt most esetleg olvassa, azt gondolhatja, hogy nem vagyok normális. Ha 2 évvel ezelőtt olvastam volna, én is azt gondoltam volna, ez biztos. De valamiért olyan mértékű és szintű kielégülést okoz mind a testemnek, mind a lelkemnek, mint azelőtt soha semmi. Szivesen elmagyaráznám ezt jobban, de nem tudom. Mert nincsenek rá szavaim, csak a megélt érzések, a tapasztalt dolgok, amik jelentősen eltérnek az addigi életem érzéseitől és tapasztalataitól. Olyannyira eltérnek, hogy soha nem tanultam ezek leirására, elmesélésére szavakat. Mert a szó kevés ide.
Ha valaki nem tapasztalja meg a saját bőrén (saját testében, lekében, érzésvilágában), akkor annak nem is lehet elmagyarázni, mert csak hülyének nézeti magát az ember.
Nagyon kivánom már.
És még mindig nem tudom önmagam számára se a reális magyarázatot megadni, hogy miért változott igy meg bennem a világ .....
(2009.06.16)
BDSM life
Kérdeztek este valamit tőlem, ami elgondolkodtatott. És rájöttem pár dologra. Többek között azzal kapcsolatban, hogy miért is hagytam én abba egy-két hónapja a BDSM-mel foglalkozó weboldalam fejlesztését. Bár én jobban szeretem e-booknak nevezni, mert szerintem funkcióját tekintve az is. (Hadd nagyzoljak mán picinyég)
Ahogy annak az oldalnak az elején irtam, az volt a célom vele, hogy az érdeklődőkkel megismertessem a BDSM alapfogalmait, alapvető dolgait. És ehhez segitségül hivtam sok-sok BDSM kedvelő irását. Én lényegében csak összegyüjtöttem belőlük az információkat. Azt, hogy mások hogy ismerkedtek meg ezzel. És mik voltak az első érzéseik, tapasztalataik, lépéseik ezen az úton.
És itt van a lényeg. Az ismerkedés volt a célom. Mivel az elmúlt 2 évben önmagam is lényegében ismerkedtem ezzel a dologgal.
De minden ismerkedési folyamatnak van egy vége. Utána már egy más szakasz kezdődik benne. Eddig tartott az én ismerkedésem. A válogatás persze a saját szűrőmet tükrözi, mert minden információ, amit ezekről a dolgokról megtudtam, a saját érzelmi, lelki, etikai szűrőmön ment végig. Csak azokat tettem általában bele (egy-két kivétellel), ami az én "izlésemnek" is megfelelő. Ami nem, az vagy nem került bele, vagy ha mégis, akkor külön jeleztem, hogy ez vagy az nem egyezik az én izlésemmel, elképzeléseimmel, csak azért teszem bele, hogy teljesebb legyen a kép.
De minden könyvnek vége van egyszer. Ennek az ismerkedést célzó könyvnek is kell, hogy vége legyen. Mert akit érdekel, az a linkeken tovább haladva, amit megadtam a forrásoknál, több évre való olvasnivalót találhat még magának.
Az én ismerkedésem is a végére ért. Az alapokkal tisztában vagyok. A "művelése" - hú, de hülye szónak tűnik ez itt, de hirtelen nem tudok jobbat - meg már a mindennapok kérdése. Az meg egy újabb fejezet az ember életében. Az útkeresés bennem lezárult. Most már csak járni kell az utat, amit választottam magamnak. A társam a legcsodálatosabb férfi, akit valaha ismertem az életemben. Nem azt mondom, hogy minden zökkenőmentes. Szerintem olyan partnerkapcsolat nincs is - a túl idilli nekem mindig gyanús, hogy mennyi hazugság van benne.
A mi életünk egy D/s - domináns férfi és submissziv nő viszonya, a szexualitásban némi SM-mel megfűszerezve. De ez csak egy leegyszerűsitett megfogalmazása a dolognak. Az Uram inkább domináns, én inkább alárendelt vagyok - már amikor nem teng bennem túl az értelmetlen nyakasság és nem teszem sokszor az ellenkezőjét annak, amit Ő tanácsol vagy szeretne vagy mond. Mert sokszor mást csinálok. És a legtöbbször megbánom utána. Mert kiderül, hogy legtöbbször Ő látta jól a dolgokat, nem én. Ő nyugodtabb, én nagyon hamar indulatba jövök. Ő csendes tipus, én meg sokszor igen gyorsan felemelem a hangom. Aztán igen gyorsan le is eresztem. A dühömet is. Magyarán Ő a férfi, én meg a nő. És ezt az alapvető szerepleosztást el tudtam fogadni, mert az én értékrendemmel is találkozott.
Nem akarok férfi lenni, nem akarok férfias nő lenni, nem akarok szingli tipusú nő lenni, aki büszke arra, hogy férfiak nélkül is boldogul a férfi-uralmú világban a férfiak között és gyakran a férfiakkal szemben. Éltem ilyen életet. De elég volt belőle. Túl nagy terhet rótt rám. Elviseltem, néha még élveztem is, de majdnem kiölte belőlem a nőt.
Köszönöm, nem kérek többet belőle. Szeretnék végre már nőként erős lenni. Úgy, hogy a gyengeségem nem szégyenlem. Úgy, hogy elfogadom a párom segitségét. És itt nem a konkrét napi tevékenységre gondolok, mert azt ugyanúgy beosztjuk, mint bármely normális pár. Azt a segitséget értettem ez alatt, hogy elfogadom, hogy Ő a főnök kettőnk között. És nem egyforma a dolga az életben a férfinak és a nőnek. Néha még mindig nehéz ... néha felvillan bennem a múltam feministája, és kinyitja azt a nagy pofáját, de aztán az esetek 99 százalékában megbánja. És szégyenli magát utána, hogy megint hülye volt ....
Senki ne gondolja azt, hogy engem ezért valami retorzió ér. Még egy hangos szó sem. De az Uram valahogy el tudja érni bennem, hogy aztán másként lássam a dolgokat. És sokszor sajnálom, amikor hülyén viselkedtem, szégyenkezem miatta. Előtte is, de főleg magam előtt.
Többen kérdezték már fórumokon, hogy társaságban is Uramnak szólitom-e, milyen dolgokat (és itt főleg a szexuális életemre kiváncsiak a pasik) éltem át már mellette. Belemegyek-e ebbe vagy abba (itt konkrét példákat hoznak fel, ami legtöbbször az orális, anális témára valamit a szadomazo játékokra vonatkozik). Az ilyen kérdésekre nem szoktam válaszolni, mert ez kettőnk ügye. de azt el szoktam mondani, hogy még itthon sem szólitom úgy, hogy Uram, mindketten úgy szólitjuk egymást, hogy Drága, igy nagybetűvel :)
Mert Ő az nekem. Drága. Mindennél drágább. Egyetlenem.
(2009.06.16)
A vegyülék varázsa
Kimentem az erkélyre cigizni. Már aludt. És megint nem volt betakarózva. Mondtam, hogy mindjárt behozom a fakanalat ...
Hogy lehet beleszeretni egy szófogadatlan kisfiú és egy szadista, kötözködő morgó medve keverékébe .... Hát igy. A vegyülék varázsa. Olyan édes. Édesebb a méznél. Mindennél.
(2009.06.17)
Tököm tele van
.... magammal. Mindig több terhet veszek magamra, mint amit el tudok normálisan viselni. Aztán meg még ezért is én szopok. Hát szarok bele. Nem folytatom tovább ezt a hülye elmebeteg metódust.
Az utóbbi időben pedig már jeleztek az álmaim, hogy lassan több lesz ez kettőnél. És ma éjjel kegyelmet kaptam. Végre teljesen más álmom volt. Olyan, ami azt igazolja, hogy még most sem kell elásnom magam. Hát nem is fogom, az biztos. Lett légyen akármi - életkor, testi fájdalmak - a lelkem változatlaul nem öreg. De nem is infantilis. És főleg nem szenilis. Hanem fiatal. És egy ideig még az is fog maradni.
A Veronkával közösen kitalált elméleti gyalogsági ásót sajna mostanában a saját elásásomra használtam. Asszem, az ásó ismét visszakapja azt a funkcióját, amire kitaláltuk. A hülyék elásására :)
(2009.06.18)
Mi vagyok én
Mi vagyok én? Ki vagyok én?
Nem tudom ... Sub lennék? Ezt sem tudom. Néha nem érzem magam annak. Mint ahogy dominánsnak sem, az biztos.
Valahol lebegek. Néha úgy tűnik, mintha a semmi határán lebegnék. Egy képlékeny közegben, ahol nincs kapaszkodó. Ne értse senki félre, ez nem egy szokvány éjszakai panaszkodás. Egyáltalán nem az. Csak gondolkodtam itt magamban egy keveset.
Néha jó lenne már megtalálni a helyem az életben. Néha meg úgy érzem, hogy tökéletesen megtaláltam, a helyemen vagyok. Vajon más is érez ilyen kettősséget? Olyan jó lenne tudni ... És közben, ha logikusan és reálisan nézem ezt a kettősséget önmagamban, egy kicsit skizoid, és még jobban röhejes ... Elmúltam 51 éves. Hogy érezhetek néha olyat, hogy nem tudom, a helyemen vagyok-e? És hogy mi az én helyem az életben? Szerintem illene ezt már ilyen korban tudni, nem? Vajon az anyám is érzett ilyet? Nem tudom már megkérdezni tőle sajnos ... Pedig az talán segitene. Vagy nem? Még ebben sem lehetek biztos.
És nincs kitől megkérdeznem. Talán ez a legrosszabb az egészben. Ha az ember kaphatna egy egyértelmű választ a kérdéseire, az olyan jó lenne. Kamaszkorom óta tudom, hogy az életben nincs se fehér, se fekete, csak a szürke árnyalatai. Minden egyszerre fehér és fekete is. Is-is világ. De ilyenkor mit nem adnék egy egyenes fehér vagy fekete válaszért.
Kinlódhatsz te itt madár, akkor sem fogod ezt a választ megkapni ...
Ilyenkor minden homályos. Ha önmagamba nézek, mintha nem teljesen én lennék. Csak egy sziluett, egy árny, amit a világ vetit a tükörbe. És a világ is olyan furcsa ilyenkor. A tükre torzit, hullámzik, fodrozódik benne a kép, homályos minden. Ha kissé sarkitok, ezek már deperszonalista és derealista élmények .... röhej. Inkább nem sarkitok. Akármennyire is hajlok néha önmagam sajnálatára, azt még magamnak sem fogom elhinni, hogy 50 után lesz valakiből hasadt elméjű.
Wazze, már ahhoz is öreg vagyok :)
Atyám ... de hülye is tud néha az ember lenni :)
(2009.06.21)
Porrátört
Porrátört lepkeszárny
régen
amikor még lepke voltam
nem is lepke
pillangó tán
szálltam
utaztam a széllel
enyém volt a világ
régen
virágok köszöntek
ha feléjük repültem
kecses fejük
utánam fordult
néztek
földhöz kötötten
irigy szemekkel
régen
voltam hernyó
az élet kezdetén
aztán bábruhám
amorf alaktalan
rejtett
kiváncsi szemek elől
régen
bábruhám kinőttem
széthasadt
gyűrött lepkeszárnyak
erősödtek a fényben
hogy szelek szárnyán
megtartsanak
régen
láttam a világot
mikor felrepültem
most már csak nézem
porrátört lepkeszárny
darabjain
taposva
most
szárnyam már
nincsen, elhagyott
csúszok a földön
egy torzó
a hajdanvolt lepke
porrátört álmain
taposva
(varnyu)
(2009.06.21)
Zsiga bácsi és a cippzáros punci :)
Reggelenként, amikor a görényünk sétál kinn a konyhában és reggelizik, a Drága a netet nézi és képeket keres. Általában a http://funpic.hu oldalon mostanában. és ha talál valami frappáns humoros képet, akkor kiteszi az asztalra, hogy miután felébredek, én is megnézhessem.
Utóbbi hetekben sokat nyüsszögtem azon, hogy nagyon fáradt vagyok már a sok melótól és a szabadság-hiánytól. Olyannyira fáradt voltam, hogy az utolsó két hétben már a szex sem érdekelt ... na ja, aki már az erőtartalékai utosó morzsáit szedegeti össze, hogy reggelenként be tudjon menni dolgozni, annak már nem a szex a legfontosabb dolog az életben ... És ebből a két hétből egyet még a menzesz "boldogsága" is szinezett ...
Az utóbbi héten az asztalra tett képek tematikája érdekes átalakuláson ment keresztül. 99%-ban puncit ábrázoltak, amire egy cippzár volt applikálva (valószinűleg Photoshoppal) felhúzott állapotban ... Kérdeztem is valamelyik nap, hogy miért ilyen képeket rak ki. Azt válaszolta, hogy mert mostanában jutott el a szex részleg képeihez. És hogy minek keresek én minden mögött valami hátsó gondolatot.
Ha élne Zsiga bácsi (Sigmund Freud, a pszichoanalizis atyja) , jót nevetne, ha ezt hallaná.
Régebben az ilyen "elszólásoknál" mondtuk azt, hogy: na Zsiga bácsi most fordult egyet a sirjában :)
(2009.06.21)
Gondolatok a reményről
Az emberek mindig azt hiszik el, amire vágynak. Boldogan hagyják átverni magukat, hogy megkapják, amit akarnak, az illúziót, hogy lehetnek valakik, hogy nincsenek egyedül, hogy van kiút ebből a pöcegödörből. És az illúzió drága mulatság, de még így is megéri.
----------------------------------------------------------------
Senki sem tudja, mi fog történni a következő pillanatban, és mégis, mindenki megy előre, mert bíznak, mert van hitük.
Paulo Coelho
----------------------------------------------------------------
Az embert saját jól felfogott érdekében úgy teremtették, hogy ne lásson a jövőbe.
Rejtő Jenő
----------------------------------------------------------------
Eljön majd a nap, amikor megnyílik az ajtó azoknak, akik kopogtatnak; akik kérnek, kapnak; akik sírnak, megvigasztaltatnak.
Paulo Coelho
----------------------------------------------------------------
Én nem tudom mi az, mi hátra van, az ismeretlen,
De tudom, ha eljön, jó lesz s el nem kerülhető.
Walt Whitman
----------------------------------------------------------------
Valamiért most idézeteket volt kedvem keresni. És valamiért épp a reményről. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy először a szexről akartam keresni, de utána érdekes módon az öregségről szólókra kattintottam. De valamiért úgy éreztem, hogy most nem ez kell. Hanem a remény.
Mit jelent nekem a remény? Van bennem?
Van. És a remény egy feltétel nélküli hitet és bizalmat jelent. Istenben. Nem mindig tudom ezt alkalmazni - sajnos. De ha gondolkozok, irok róla, talán tudatosabban fogom ezt alkalmazni. Aki nem hisz Istenben, nevessen ki nyugodtan. Nem fogom neki magyarázni a hitemet. Nem lenne értelme. Régen próbáltam, de felsültem vele. Az igazán hitetlennek olyan a hitről beszélni, mint a vaknak a szinekről, süketnek a zenéről. Nincsenek szavak rá, amikkel "racionálisan" meg tudnám védeni az álláspontom. És már nem is akarom ...
Meséljem el, hogy kamaszkoromban magam is átestem egy kételkedő korszakon? Hogy Istentől saját létének bizonyitására jelet kértem én, a senki és a semmi hitetlen? Meséljem el, hogy bármilyen balga is volt a kérésem, de valamiért fontos lehettem Neki, mert megadta a kért jelet? Hiába mesélném ...
Még itt sem igazán tudok én erről az érzéseimről beszélni. Erőtlen rá a lelkem, gyenge a szó ... Csak érzések vannak, nem szavak.
A remény vak. Annak kell lennie, hogy a mindennapi kis és nagy bajok ne szegjék kedvét. Bár talán nem is vak. Talán épp túl jól lát. Képes túllátni ezeken a dolgokon. Képes meglátni a csodát a lehetőségek útján. És képes felé haladni ...
(2009.06.21)
Akkor szopjál jobban, te kurva
Megnéztük ma azt a macis filmet ... Hiába vagy Te Drága oroszlán a horoszkópod szerint, tényleg jobban illik Rád a medve. Nem csoda, hogy az a kedvenc állatod. Csak olyan fura medve vagy néha. Egyszer nagy, hatalmas, erős him, akivel nem jó kikezdeni. Máskor meg ártatlan, csodálkozó szemű, nyüsszögő kismackó, akit legszivesebben az ölébe venne az ember és babusgatna ...
Olyat mondtál ma, amivel nagyon felizgattál. És nagyon örültem neki. Még sose mondtad. Szeretgettem a himvessződet a számmal, közben a mellemet csavartad meg, nyüszitettem, hogy ne annyira, mert nagyon fáj. És ekkor mondtad:
- Akkor szopjál jobban, te kurva.
Döbbenetesen izgató volt ezt hallani. Máskor is mondhatnál ilyeneket Meg még ilyenebbeket is :)
Valaki megmagyarázhatná már nekem, hogy miért jó néha kurvaként viselkedni, kurvaként minősittetni ... Miért élvezem ennyire? Mert tényleg nem tudok rájönni a miértjére ... És miért csak Te teheted meg velem? Miért nem sértő Tőled, sőt ... élvezem és izgató. És miért nem ajánlanám másnak, hogy akár csak fele ilyen "sértőt" mondjon nekem :)
(2009.06.24)
Életfilozófia (?)
Kaptam egy levelet. A következő kérdést tették fel benne:
"Kérlek, írd le miben hiszel, milyen életfilozófiád van."
Elgondolkoztam. És arra jutottam, hogy megértem, ahány évet megértem, de fogalmam sincs, mi az életfilozófiám. Sőt, még arról sincs fogalmam, hogy ebben a kontextusban mit is jelent a filozófia szó .....
Kisember vagyok én ahhoz, hogy nekem életfilozófiám legyen, asszem ....
Hogy miben hiszek, azt talán még meg tudom fogalmazni.
Hiszek Istenben. De nem tudom, hogy ki Ő.
Hiszek abban, hogy Isten teremtette a világot, de nem hiszem, hogy úgy, ahogy a Teremtés könyvében le van irva.
Hiszek a darwini törzsfejlődésben, de nem hiszem, hogy az ember lenne a törzsfejlődési fa csúcsa. Azt hiszem, hogy ugyanolyan oldalág, mint a többi, semmivel sem több vagy jobb a többinél.
Hiszek a szeretetben. De nem szeretem az emberiséget. Szeretek egy-két embert, kedvelek még néhányat és ennyi. Nem szeretem az embereket, mert nem ismerem őket, azt viszont tudom, hogy a szomszéd Mari nénit néha igen nehéz elviselni. Nem hiszek ebben a fellengzős mondatban, hogy "szeretem az embereket", mert nekem ez hazugságnak tűnik.
Hiszek az élet sérthetetlenségében, de néha én is agyoncsapom a szúnyogot vagy a legyet, noha semmivel nem értéktelenebb az élete, mint az enyém.
Hiszek abban, hogy a magzat is ember, de támogatom az abortuszt. Mivel még mindig jobbnak érzem a csecsemőgyilkosságnál.
Hiszek a tisztességben, de nem hiszem, hogy egy jottányival is tisztességesebb lennék más embernél. És az emberi tisztesség mértékét általában a béka ülepe alá sorolom.
Csupa ellentmondás? Igen.
Hiszek abban, hogy egy dolog lehet fehér és lehet fekete, attól függve, hogy ki és honnan nézi.
Hiszek az ellentmondások létezésében, abban, hogy az ellentmondások feloldására való törekvés az élet egyik hajtóereje.
Hiszek a toleranciában, amiből túl kevés van a világon.
Hiszek a szeretetben, ami nélkül nincs igazán tolerancia.
Hiszek Istenben, aki számomra a szeretet maga.
És ezzel vissza is értem a hitem elejére.
Na erre varrjon gombot valaki. És ha sikerült, akkor szóljon már nekem, hogy csinálta, mert én eddig nem tudtam megérteni magamat. Pedig nap mint nap próbálom.
(2009.06.24)
A bohóc
Külsőm bohóc, szórakoztat
lelkem vérmocsokban foszlad
mókás cipő, krumpliorr
belül gyülik halotti tor
szavam vidám, szám nevet
szemem könnyet gyüjtöget
jajj, vigyázzak, kicsordulhat
elveszthetek jövőt, múltat
milyen bohóc, aki sir
könnyekre majd ott a sir
milyen bohóc, ki nem nevet
nem veszem el hitedet
meg ne lásd a könnyemet
(2009.06.24)
|
|
|
|
