Blog 16. Nélküled is lenne élet (?) Igen, biztos lenne ... de nem kivánnám magamnak. Még az éjszaka se volt olyan, hogy nem voltál mellettem. Rosszul aludtam, állandóan hülyeségeket álmodtam, és mindig arra ébredtem fel, hogy fizikailag tényleg rosszul vagyok. Szorongtam, mint egy kisállat, amikor valami hatalmas ragadozó kergeti. Borzalmas volt. Olyan semminek érzem magam Nélküled. Elveszettnek. Igen, biztos lenne élet Nélküled is. De tényleg nem lenne értelme. Már megint félember vagyok. De soká lesz még este Drága, nagyon szeretlek. (2009.06.28) Szlogen Reggel átirtam a szlogenemet. Merthogy belekötöttek. Mostanáig birtam. Most megkérdeztem, hogy miért kötött bele a szlogenembe, mi a frász baja van vele. Közölte, hogy nincs vele baja, csak nem arról szól a blog, amit a szlogen sugall. Ő: - Nyugodtan nyithatsz egy másik blogot egy másik szlogennel és abba azt irsz, amit akarsz. én: - Ezek szerint a mondat befejezése az, hogyha ezt Rólad irom, akkor csakis Rólad szóljon? Ő: - Igen. Aztán (miután kurva jót röhögtem) gyorsan kiegészitette azzal, hogy ezzel a szlogennel félrevezetem, aki rákattint, mert mit lát? Albert Einsteint. Jesszusom, mekkora ego :) . Ha nem szeretném annyira, hát má' rég agyoncsaptam volna. Mindig is utáltam, ha valakinek még nálamnál is túltengőbb az egója. Ha nem szeretném annyira .... sose kezdtem volna el ezt a blogot. Pár perce mostmár csakazértis visszairtam a szlogent. És most megirtam ezt a beirást. Einstein nélkül :) . -------------------------------------- SZERETLEK DRÁGA. Mindennél jobban. Asszem, még önmagamnál is jobban. (2009.06.29) Kapuzárási pánik? Olvastam most egy blogot, amit egy nő ir, aki már nem tizenéves, gyereke, férje van. De rájött, hogy nem boldog az élete és most váltani szeretne. De egyenlőre nem mert még. Fél. Ami meg is érthető. Egy kommentben irta, hogy megkapta már, hogy ez csak kapuzárási pánik. Ezt irtam neki: "Kapuzárási pánik.... elég buta gondolat. Miért lenne az kapuzárás, ha az ember végre boldog szeretne lenni??? Az nem kapuzárás, hanem épp egy ujabb kapu kinyitása! Nem csak egy kaput ad nekünk az élet. Csak sokan félnek észrevenni. És még kevesebben merik kinyitni az ujabb ajtót ..." Azért hoztam fel ezt a témát egy külön blog bejegyzésben, mert olvasgatva a blogokat, úgy tűnik, hogy ez nemcsak egy nő problémája itt. Váltani, már nem huszonévesen, egy kialakitott egzisztenciával, felrúgni mindent egy új kapcsolat kedvéért. Amit irtam a kommentben, azt nagyon komolyan gondolom. És nemcsak vizet prédikálok. Én ezt megtettem már életemben. És nem is egyszer. Két éve, 49 évesen is megtettem. És nem bántam meg. Tudom, hogy van benne kockázat. Nem is kevés. Egyszer megtettem már, de az nem jött be. Összesen másfél évet éltünk együtt. De ez a negativ tapasztalat sem akadályozott meg abban, hogy boldog akarjak végre lenni úgy igazán. Három házasság után is volt bátorságom egy új kapcsolatra. És ennek semmi köze nincs az úgynevezett kapuzárási pánikhoz. Már tudom, hogy egy új kapcsolat megkötése nem kor függvénye, hanem csak bátorság és némi vállalkozószellem kell hozzá. És az a vágy, hogy szeretve akarok élni boldogan. És szeretni akarok valakit anélkül, hogy visszadobná a szivemet, a neki adott érzéseimet, anélkül, hogy semmibe venne és megalázna. Mert ezt már megkaptam a korábbi kapcsolataimban. Én megtaláltam ezt a Férfit. És mindenkinek, aki - meghajolva a közvélekedés előtt - beletemette magát a régi rosszba, azt kivánom, hogy ő is találja meg. Azt gondolom, sokszor csak elhatározás kérdése ... Mert lehetőség mindig van. Kapuk mindig lesznek. Csak szem kell a látáshoz és bátor kéz a kinyitáshoz. (2009.06.29) erőddel szemben tehetelenül lehajtott fejjel előtted állok kemény karodban fekszem szolgaként csak parancsodra várok erőddel szemben tehetetlenül sajgó ölem majd' szétszakitva kezemben szivemmel feléd nyujtva és könyörgök fogadd el (varnyu) (2009.06.30) Kapuzárás az Illatos Kertben :) További gondolatok a kapuzárásról Pille8 blogjában olvastam ma: ...A férfiaknak tetsző nő ritkán szól s nevet, csak okkal teszi. A házat nem hagyja el, nem szomszédol. Asszonyok közül sem választ barátot, senkiben sem bízik, csakis a férjében. Nem fogad el senkitől semmit, csakis a férjétől és rokonaitól. Mások ügyes-bajos dolgaiba nem avatkozik bele, nem hajlik a rosszra, nincs mit rejtegetnie. Ha férje szólítja, engedelmes, serény. Mindenben segíti, gondjait enyhíti. Nem nevet és örvend, ha férje bánatos, hanem megpróbálja jókedvre deríteni, ha csak egy pillanatra is. Csak férjének veti alá magát, még ha el is emészti az önmegtartóztatás. Titkos testrészeit elfedi, takarja, illő ruhát visel minden alkalomra. Férjére nem hoz szégyent.'' (Muhammad an-Nefzawi : Az illatos kert) Ha ezt akárcsak 5 évvel ezelőtt olvasom, nevettem volna. Ha meg még régebben, akkor bosszankodtam volna. Ha huszonévesen, akkor meg az első sorok után nem is olvastam volna tovább, úgy felháboritott volna. Ne legyen egy nőnek baráti kapcsolata? Akár még nőnemű se? Na ne már ... Engedelmes, serény ... még jobb. A házat nem hagyja el, nem szomszédol ... aki ilyen, az nem normális. Csak a férjének veti magát alá ... no comment. De nem akkor olvastam. És most kissé már máshogy látom. Igy ötvenen túl. Bár lehet, hogy egyáltalán nem ettől függ. A bennem élő vad feminista ugyan hová lett? Nem tudom. Eljárok dolgozni, de máshová nem. Illetve ne hazudjak, havonta egyszer igyekszem úgy intézni az anyagiakat, hogy el tudjunk menni valahová ebédelni, és nem McDonalds-szinten. Normális étterembe, nem luxus helyre, de olyanra, ahol finom ételt tesznek elénk. És nem nekem kell megfőzni. Máshová nem járok. A Drága vagy a Gyerek vásárolnak be. Én nem szeretek boltozni már ... Nincs olyan, hogy elmennék egy szomszédasszonyhoz, kissé kipletykálni magam. Ami kommunikációs igényem van, azt kellően ki tudom élni a munkahelyemen, más nem hiányzik. Egy barátnőm maradt az évek sodrában, akivel átlag évente egyszer összejövünk, na oda elmegyek/elmegyünk és ennyi. És nem is nagyon hiányzik más. Most már második hete szabadságon vagyok. Kérdezték előtte a kollégák, hova megyünk, mit tervezünk, mert ugye ki kell kapcsolódni. Mondtam, hogy nekem az lesz a pihenés, ha ki se kell tenni itthonról a lábam, együtt lehetek az Urammal, megnézünk egy-egy filmet a gépen, beszélgetünk, délutánonként odabújunk egymáshoz, alszunk egyet egymást átölelve. Nem hiányzik más. Magyarán minden nap csak Vele vagyok. A nap minden percében. Nekem mostanában ez a pihenés. Tavaly tavaszig volt egy másik munkahelyem is, egy mellékállás, ami elvileg nem volt sok idő, de azt sem tölthettem itthon Vele. És még anyagilag sem érte meg. Nem kérte, hogy adjam fel. Csak azt mondta, hogy azt a heti 2x2 órát tölthetném Vele is. És igaza volt. Ott hagytam a mellékállást. Nem minden a pénz. Jobb Vele itthon lenni. Azóta sem bántam meg, hogy megfontoltam, amit mondott és hallgattam rá. (2009.07.01) Részek Belőled Szeretem a szádat. Puha, szép, kissé durcás néha. És édes. És csábitó. Selymesen simogat a nyelved csók közben. Szeretem a szemed. Olyan, mint az acél, kékes. Hatalmas szempillák, gyönyörűek. Huncut szemek. Szeretem a kezed. Puha, dédelgetős. Néha ... mikor az ölembe mélyed, ahogy ma is tette. Szeretem akkor is, mikor kemény. Mikor szorit, tép, szétmorzsol tán. Szeretem a himvessződ. Kezembe fogom, nézem, csodálom formáját, szinét. Szépségét. Számba veszem, érzem, hogy még mindig növekszik. Kitölti már a torkomat egészen. Mint ahogy ma is. Forró sperma ömlik a számba, ize kissé édes, kissé sós-fanyar. Semmihez nem hasonlitható. Szám szélén néha lecsurran, nyelvem kanyarodik, hogy hogy lenyalja. Elpihensz, fejem öledbe hajtom, orrom illatod szimatolja, szagnyomot veszek, mint állat tán ... Meleg, otthonos illat, biztonságot ad. Mintha magamét érezném. Nem tudom már kettőnk illatát szétválasztani. Kezed ölemben matat, lucsok már minden. Utána az ujjad orromhoz húzom. Saját ölem szaga. És lassan a két illat eggyé válik érzékeimben ... (2009.07.02) Mindenki gödrei ... Gödrök ... de sokszor belezuhanunk aztán kimászunk törött körömmel fájó karral mert a gödör után ott egy ujabb Holnap ................................................ Egyszer .... majd ... tényleg az ölelésében szeretnék meghalni nem egy gödörben :) (2009.07.02) Én és a Tao Ebben nem sok összefüggés lesz. Vagy mégis? Tudja a fene ... Titkos kert Olyan sokszor álmodtam vele. Irtam is róla. Egy kert, magas fallal keritve, elzárva mindentől. Kivülről jellegtelen kőkerités, mely nem árulkodik arról, hogy milyen csodákat őriz. Benn egy kert. Kicsit zsúfolt. Növények kellemes összevisszasága. Burjánzó indák, göcsörtös ágak, nyiló virágok, szűk utacskák, varázsos illat mindenütt. Egy pad. Pihenésre csábit. Csönd. Méhzümmögés, más hang sehol. Leülök a padra, nézem az előttem húzódó utacska mohos köveit. Nézem a falakat a kert körül. Csend. Béke. Kimenni? Minek. Itt a jó, mindig ide vágytam. Biztonság, a mohos kőfalak védő ölelése. Csend. Béke. Nem tudtam, mit jelent ... Már kezdem érteni. A saját lelki békém kertje. Körötte az erős fal Te vagy. Későn megtalált boldogságom őrzője. Vigyázz rám tovább, Életem. Egyetlenem. Tao Bosszant, hogy nem tudom, mit jelent. Nem értem. Ám még ez sem biztos. A Tao azt tanítja: "Boldog akarsz lenni? Kezdd azzal, hogy megbecsülöd magad, és azt amid van. Szerencsétlen akarsz lenni? Kezdd azzal, hogy elégedetlenkedsz." A Nyuszi szerint a tudás arra való, hogy okosak legyünk tőle. A Bagoly szerint arra való, hogy bölcsnek látszódjunk tőle. Füles szerint azért van, hogy mindig panaszkodjunk valamiről. /szabad idézet a Micimackó és a Tao-ból/ Nem akarok Füles lenni ... Szeretnék olyan lenni, mint Lao-ce az Ecetkóstolók cimű képen. Biztos annak is volt baja, de nem szart be tőle. (2009.07.02) (gy)Alázat Vajon aki idevetődik és ismeretlenül nézi a blogomat, mit gondolhat rólam .... ? Mit gondolhat a képekről, amiket néha felteszek ?? Itt most konkrétan a BDSM-jellegű képekre gondolok. Szerintem sokan megbortánkoznak rajta. És nem értik. És elitélik. És felmerülhet az agyukban, hogy mifajta blog ez, mifajta "magamutogatás" ? És szeintem néhányukban az is felmerül, hogy ugyan mit akar itt ez a vén k...a ... Félreértés ne essék, nem úgy érdekel a téma, hogy jaj, mit szólnak az emberek. Mert ez egyáltalán nem érdekel. Ha valaha is érdekelt volna, akkor nem kezdtem volna el annó wapozó koromban szextémájú wapoldalakat gyártani. Sem akkor, sem most azért nem sok nő csinálja. A blogoknál már más a helyzet szerencsére. Itt a Blogol-on is nagyon sok nő ir olyan blogot, aminek a központi témája a szexualitás, sokszor épp a BDSM. Úgy tűnik nekem, hogy egy blog keretei között azért a nők még erről a témáról is közlékenyebbek . A blog egy napló. Öreganyáink is irtak naplót. Biztos, hogy régen jóval több nő irt naplót, mint férfi. Nem tudom, hogy most, az elektronikus naplóirás korában mit mutatna a statisztika. Az is lehet, hogy már megfordult a férfiak javára. A csuda tudja. Keresni kéne erről valami statisztikát majd a neten. De visszatérve az elejére: az biztos, hogy az én blogom nem szokványos. És azt is hajlandó vagyok elismerni, hogy sokak izlését sértheti. Magyarán polgárpukkasztó. De az én életemben jelentős szerepet foglal el a szex (hála Istennek) az utóbbi években. Mert azelőtt nem igy volt ez. Viszont azt sem hinném, hogy egyedül vagyok ezzel a dologgal. Legfeljebb más nő szégyenlősebb? Lehet. Azt gondolja, hogy a szex olyan magánszféra, amit illetlenség kivinni a nyilvánosság elé? Ez is lehet. Tiszteletben tartom az ilyen álláspontot is. Viszont azt gondolom, hogy Magyarországon még igy a 21. században is gyerekcipőben jár a szexuális felvilágositás. Mind intézményes, mind családi keretek között ... . Ami nagyon szomorú. Mert ennek az iskolában is fontos tantárgynak kellene lenni, és talán nem is szexuális felvilágositásnak kéne cimkézni (döbbenetesen hülye kifejezésnek érzem .... ) , hanem Életre nevelésnek. Családi életre nevelésnek ... És itt jön be a család szerepe, a szülőké. Mert ebben a nevelésben nekik van a legfontosabb teendőjük, nem az iskolának. Egy kamasz gyerek kitől kérdezze meg a számára homályos dolgokat, mint a szüleitől? Nem tudom, hogy milyen százalékban tesznek ennek eleget a mai kamaszok szülei. De tartok tőle, hogy elég siralmas eredmény jönne ki, ha egy szociológus ezt kutatná ... Csak egy példa: egy fiatal felnőtt barátom, látván a pár nappal ezelőtt kitett xray szex témájú képeket, megkérdezte tőlem, hogy milyen érzés azt a valamit szájba venni? És hogy nem rossz-e ... Megválaszoltam neki. Szivesen. Aztán elgondolkoztam. Az én gyerekem ezt tőlem, a szülőjétől kérdezte meg annó. Miért nem meri/akarja ezt egy mai fiatal a szüleivel megbeszélni? Fél az elutasitástól? Fél a szülők esetleges prüdériájától? Vagy már próbálta kérdezni, de nem volt kielégitő a válasz? Az is lehet. Nem tudom. De azért elgondolkoztam a szülők felelősségéről úgy általában ... Nemcsak az iskoláztatás, a gyerek mindennapos szükségleteinek a kielégitése kéne, hogy fontos legyen ... De még az is lehet, hogy mindezeket én gondolom rosszul ..... .............................................................................................. (gy)Alázat ... Vajon ki az, aki megérti, hogy mi ezekben a képekben az alázat? És vajon ki mondja azt, látván a képeket, hogy ilyeneket kitenni gyalázat ? .............................................................................................. (2009.07.04) Szeretlek Kinban-gyönyörben szült siró áhitat. Könnyes szemek, reménnyel telve. Karok kinyujtva, tenyerek kérve ... még! Emésztő vágy, sodor el mindent. Észérveket, józanságot söpör, mint ősszel a szél halott leveleket. Józan ész itt többet nem is ér, mint száraz falevél ... (varnyu) 2009.07.04. ------------------------------------------------------ Szeretlek. Csak pár betű. De számomra minden benne van. Minden vagy. A mindenség nekem. Annak is a közepe. Egyetlenem. (2009.07.04) szerelem dobozba bújva ilyen voltam Nélküled féltem mindentől menekültem az élettől rozzant papirdoboz volt a lelkem s benne önmagam magzati pózban félve mindentől nem volt, aki vigyázzon rám ... az emberek nem látták rajtam, azt gondolták, erős, bátor vagyok dehogy voltam elhagyott lény összekucorodva egy doboz rejtekén anyától, apától elhagyottan másokat én gyámolitottam próbáltam tenni de a doboz mélyén a kisgyermek rettegett igazi jó szó, mely támogat, nem volt senkitől csak a félelem, hogy mit rontok el ............. most is gyermek vagyok még, de legalább már van ki válaszol nincs már magány dobozom elkopott szerelmed szétszaggatta ölelve lelkemet karjában tartva (varnyu) (2009.07.04) vissza varnyu