Blog 17.
Láncok a sötétben
Levegőtlen minden. Úgy érezte, megfullad mindjárt. Tüdeje összeszorult.
Megcsörrent valami ... Félve emelte fel fejét. Sötét van. Vajon mi az? És mi ez a fénytelen, fájó homály?
Ujra csörren ... megnézné, mi az.
Mozdulna ... Lába nehéz. Tétova kézzel tapintja.
És érzi, láncai vannak ... Hideg vasat tapint kezével. Csörgő láncszemet.
Kezét emelné, de nem lehet már. A láncok, mint élő anyag, körbefonták, polipcsápként tekeregnek.
Már nyakát szoritják.
Végre.
Most már levegőt vehet ...
(2009.07.06)
Önfeladás
Olyan szomorú blogot olvastam most .... Publikus. De nem akarom ide linkelni ...
Egy sub irta. Olyasmikről szól, hogy mi marad egy subnak, ha mindent megtesz, mindenben engedelmeskedik, és már nincsenek saját vágyai.
Nekem ez most szomorúnak tűnt. Pedig lehet, hogy nem is annak szánta ....
------------------------------------------------------------------
Fáj a cicim. És a puncim ... utána hidegvizes szivaccsal borogattam. És közben azt mondta, amikor már nagyon könyörögtem a fájdalom miatt, hogy nehogy már egy kurva mondja meg, hogy mit csináljon vele.
Megmondaná valaki, hogy mi a frászt élvezek én ebben??? Mert élvezem. De eddig még nem született olyan férfi, aki ilyeneket mondhatott volna nekem, vagy tehetett volna velem, nemhogy élveztem volna.... Sőt... asszem, beleállitottam volna már ez elején a nagykést.
Ja, nehogy azt gondolja valaki, hogy mindezek nekem ellenemre vannak! Mert egyáltalán nem igy van. Kifejezetten élvezem. És mindig tudja, hogy meddig mehet el. Nincs köztünk megállapodás semmi menekülő szóról, de ha érezném, hogy olyat tesz, ami tényleg rossz vagy tényleg veszélyes, akkor abban a pillanatban csak a hanglejtésem tudatos változtatásával tudnám ezt jelezni Neki. De sose lépi túl az épp aktuális határaimat. Bár közben sokszor azt hiszem :)
(2009.07.06)
csend
... csend
... béke
... csend
szeretem a békét
hát választom a csendet
ha lesz szavam
majd szólok
most nincsen
van ez igy
a csend
is kell néha ...
idő a gondolatnak
tér a valóságnak
hely a léleknek
meg kell keresnem
minden részt
és összerakni nap mint nap
az életet
a békét
a csöndet
(varnyu)
-----------------------------------------------------------------------------
megyek Melléd, Kedves
(2009.07.06)
szilánkok az életről
első szilánk:
aludtam
álmomban terhes voltam Tőled
egy kisfiú élt bennem
azt mondták az orvosok, hogy el kell venni, mert meghalok, ha megtartom
megtartottam
ébredés után elmeséltem Neked az álmom
valami olyat mondtál rá, ami forróvá tette a szivemet:
"tudod, mit mondanak erről a taoisták, Drága. a meglévő élet mindig értékesebb, mint a bizonytalan. ami egyszer az enyém, a kezemben van, azt dehogy engedném el egy bizonytalanért."
------------------------------------------------------
második szilánk:
alvás előtt sirtam
eszembe jutott a halál
és úgy éreztem, hogy mocskos önző vagyok, mert nem akarlak itthagyni
nem akarok odaát Nélküled élni
érdekes az élet
ha arra gondolok, hogy egyszer igy elhagyom a gyerekem, nem féltem és természetesnek tartom
amúgy is kértem ezzel kapcsolatban Istentől valamit régen
de Veled kapcsolatban tele vagyok önzőséggel
nem tudom, nem akarom elgondolni, hogy én elmegyek, Te meg itt maradsz
nem tudnék meglenni Nélküled még odaát sem
nem is akarnék
az nem megoldás, hogy egyszerre gyere velem
senki életét nincs jogom elvenni
hogy a fenébe lehetne megoldani, hogy kurva sokáig éljek?????
(2009.07.06)
Bizalom vagy mi a fene??
Most olvastam Lashlie blogjában:
"Elgondolkodtam, mikor tudja egy szub valóban élvezni a fájdalmat. Nem hiszek, és nem is találkoztam még a valóságban olyan szubbal, akinek mindegy csak fájjon. És a szub is választ, mert a szadomazohoz nagyfoku bizalom kell, amit személyes vonzalom nélkül nehéz elképzelni. Természetesen, szadista játékokra olyan dom vállalkozzon, aki teljesen ura a helyzetnek, aki mindig tud vigyázni a neki kiszolgáltatott szubra. De mit?l bizik meg olyan feltétlenül benne a szub, hogy ezt el is hiszi róla? Aligha a szövegét?l, hogy ? olyan Mester, mint Obi van Kenobi. Nálam a szerelem az a szilárd alap, amire a bizalom épül."
Én is valahogy igy érzem ... Bár nekem csak egyetlen ilyen kapcsolatom van (volt/lesz) az életben, tehát nem dicsekedhetek valami hajj, de nagy tapasztalattal. De szerelem nélkül nem igazán tudnám ezt elképzelni. Mert számomra a fájdalom élvezése nem egy öncélú mazochista valami, mert ha ez lenne, akkor lehettem volna flagelláns apáca, vagy a csuklóját metszegető falcoló lökött .... De nem az lettem.
Az én fájdalom-élvezésem egyetlen egy "tényezőtől" függ és ez a tényező a Drága, az én egyetlen Uram és Szerelmem. Senki mástól én el nem viselném, az biztos. Kissé hülye hasonlat, de ahogy vannak egygazdás őr és pásztorkutyák, én egy egygazdás sub lehetek. Próbáltak már rajtam többen is uralkodni eddigi életem során, néha még szexuális értelemben is, de nem jártak szerencsével . Mert valszeg egy sem volt alkalmas a valódi uralkodásra. Legalábbis rajtam nem . És ám legyek nagyképű, de ki merem már mondani, hogy egy sem érdemelte meg ezt a poziciót. Nem tudtam bizni bennük.
A Drágában tudok. Mert valami olyan nagy bennem a szerelem, amit még sose éreztem. És tényleg azt gondolom, hogy ez - legalábbis nálam - szerelem nélkül nem megy. Ezért olvasok néha elkerekedő szemekkel és hitetlenkedő aggyal a "session"-okról (wazze, azt sem tudom igazán, hogy mi ennek a szónak az értelme ... ) vagy a "szeánsz"-okról, ami meg mindig valami szellemidézést vagy ördögűzést juttat az eszembe :)
Én nem akarok se sessiont, se szeánszot, én csak szeretkezni akarok egy kurva jót azzal az emberrel, akit imádok, úgy, ahogy az mindkettőnk örömére válik . És bár nem szeretem azt a szót használni, hogy "dugás" vagy a "baszás", de inkább azt mondom rá, ha már minden nem létező úrinőségem elhagyott, minthogy a "session" vagy "szeánsz" kifejezést használjam .... mert ezek nekem olyan nem-emberközeli kifejezések És szerintem a szerelemmel köszönő viszonyban sincsenek ....
(2009.07.08)
Haiku
Fekszem az ágyon
kezem vessződet fogja
számban az ized
(2009.07.08)
Idegen tollak
Volt két blog bejegyzésem máshol, ami nem az én érdemem ... Még a neten sem én találtam őket.
Van valaki, aki rendelkezik annyi türelemmel, intelligenciával, hogy ilyeneket megtaláljon és megosszon velem. Persze, hogy Ő az. A Drága. Hiába fiatalabb nálam jóval, döbbenetesen sokat tanultam Tőle az elmúlt két évben, amióta Vele élek.
Igaz, nem járunk szórakozni, se moziba, se társaságba. Kettecskén vagyunk itthon. De az Ő érdeklődése által számomra most nyilt ki igazán a világ, nem akkor, amikor még az előző partnereimmel eljártunk ide-oda. Az Ő esze, intelligenciája felüdülés számomra. És sok esetben nagyon tanulságos. Néha fáj kissé, amiket mond, sokszor sirok is rajta először. Aztán rájövök, hogy csak azért mondja, mert segiteni akar nekem ...
Nem tartom magam butának, de túl okosnak sem. De azon mindig meglepődök, hogy Benne mennyi ész van, mennyi bölcsesség, fiatal kora ellenére. Tisztelem ezért nagyon.
Felüdülés végre egy olyan emberrel élni, akire az esze miatt is felnézhetek.
Soha nem volt még ilyen élményben részem ... Mellette jöttem csak rá, hogy milyen fontos az, hogy valakinek olyan társa legyen, aki intellektuális téren is társa, sőt akár felette van, és tudja a tovább-gondolkodásban inspirálni.
Boldog vagyok Mellette. Mindenestől.
(2009.07.08)
kérem
nyomorgó lélekkel csak annyit kérek
már ne bántsatok
tudom, hogy mindig mindent elrontottam
csak egy csődtömeg vagyok
vödör moslékba kanállal vizet hiába hordok
már csak moslék marad
most már tudom, de már későn
hogy tüzet tűzzel oltani nem szabad
mindent, amit elrontottam, tettem, mert muszály volt
később javitottam volna, de már nem lehet
a múlt hibái fejemre nőttek ...
de csak az vádoljon, aki soha nem tett még ilyet
annyira vagyok csak szar ember
mint bárki más
nem én követtem el
a világon az összes hibát
(2009.07.20)
Úgy irnék még ...
Én, akinek máskor "szómenése" szokott lenni, most nem tudok irni. Valamiért nem jönnek a szavak. Csak tekergőznek az agyamban a gondolatok, de nem állnak össze ... .
Irtál nekem valamit az este, Drága, ami nagyon meghatott. Meghatott ... jaj, de hülye szó ez most ide. Nem meghatott, hanem ahogy olvastam itt kinn, folytak a könnyeim. Ezt irtad:
"Nem vesztettél Drága . Nyertél ( új blog , tapasztalat stb. ) . Fel a fejjel Szerelmem !"
Visszaemlékszem, amikor még csak cseteltünk. Te is, meg én is sokkal jobban ki tudtuk fejezni az érzelmeinket irásban. Talán túlontúl szemérmesek vagyunk? Egyszer Rólad irtam, hogy nem vagy a szavak embere. Azt hiszem, hogy szóban én sem. Mert néha olyan, de olyan sok mindent szeretnék Neked elmondani, és a végén mindig csak annyi marad belőle, hogy "szeretlek". Valamiért blogban, versben sokkal könnyebb az érzéseimről beszélni.
Amúgy néha attól tartok, hogy kinevetnek érte ... egy vén, na jó, nem vén, de középkorú nő, aki szerelmes verseket irogat.... Nem nevetséges ez? És ha az? És ha annak tartja valaki? Fütyülök rá.
(2009.07.22)
Úgy irnék még 2...
Ha az embernek nincs elég humorérzéke, kevesebb a várható élettartama.
Asszem, kibaszok mindenkivel és kurva sokáig fogok élni
(2009.07.22)
Francokat 1.
Te nekem
beszédes képek
ostoba szöveg nélkül
napok egymásutánja
rettegő holnap nélkül
tüzek lobbanása
tikkasztó melege nélkül
lelkem boldogsága
a fájó magány nélkül
az élet múlása
a halál félelme nélkül
ez vagy nekem
forrás
melyből ihatok
étel
melyből éhségem oltom
viz
fáradt testem mosdatója
kéz
lelkem simogatója
ez mind Te vagy nekem
(varnyu)
************************************
Élet-pocsolya .... jó hasonlat, szemléletes. Csak több dolog sem mindegy. Nem mindegy, hogy milyen az a pocsolya például. És az sem mindegy, hogy honnan nézzük: a pocsolyán belülről vagy kivülről ...
Ahogy teltek az évek, úgy éreztem, hogy egyre kisebb pocsolyákba szoritott bele a sors ( és a saját hülyeségem ). Most már össze tudom hasonlitani ezeket a pocsolyákat. Volt, ami éles kövekkel hasitott, volt, amiben hinár folytogatott. Volt, amit úgy telezsúfoltak élőlénnyekkel, hogy már levegőt sem kaptam benne ...
Nem hiszem, hogy méretben bármely pocsolya különbözött volna egymástól igazán. De az sem mindegy, hogy kivel él benne az ember ... Az én mostani élet-pocsolyám lehet, hogy más szemében kicsi, szűk és unalmas. Viszont nekem óceán méretű. Mert a benne megélt szerelem által nekem adta az egész világot.
************************************
Neked Uram, Egyetlenem (egy régi versem)
Arra születtél, hogy az enyém légy.
Hogy a Tiéd legyek.
Hogy az Uram légy,
Mindörökre.
Hogy feloldódjak Benned,
mint arany a királyvizben.
Szétmorzsolj, mint sziklát a tenger.
Hogy Nélküled már
szuverén önmagamban ne létezzek.
Adódik a kérdés: mi vagyok én?
Mazochista, ki a szenvedésben találja gyönyörét?
Egy szubmissziv lény, aki abban,
hogy uralkodnak felette?
Még nem tudom.
De önmagamban már nem létezem.
Léted jelenti azt a tükröt,
melyben látom önmagam.
A birtoklás ösztöne kiegészült bennem.
Ne tulajdonos legyek már,
hanem birtokolt.
Valaki, aki csak Általad lesz teljes.
Egy ékszer, mely viselés nélkül fényét veszti.
Egy kard, mely hüvelyében ölni képtelen.
Kéz kell, aki fogja és értelmet adjon létezésének.
Mint Te nekem.
Mert Uram vagy,
És az maradsz,
Mindörökre...
(varnyu)
************************************
BDSM
Sokat gondolkoztam az utóbbi hónapokban, hogy számomra mit jelent. Nehéz megfogalmazni.
Jelentette elöször egy izgalmas formáját a szexuális életnek, amiben addig nem volt részem, de bujkált bennem a vágy iránta - az élet most bebizonyitotta ezt.
Aztán kiszélesedett a paletta. Egyre inkább átszötte a hétköznapjaimat. Amikor megállt mögöttem, hogy megsimogassa a vállam, én már szinte a kezdetektöl a számhoz vontam a kezét és megcsókoltam. És ugy tünik, hogy ez nem volt visszatetszö egyikünknek sem. Nekem valamiért nem volt furcsa, hogy nö létemre én csókolom meg sokszor egy férfi kezét. Pedig korábban soha nem tettem ilyet senkivel. De Vele valahogy természetesnek tünt az elsö perctöl fogva.
Visszaemlékezem az ideköltözése napjára. Ültünk szemben az asztalnál és odahajoltam Hozzá, megfogtam a kezét és puszilgatni kezdtem. Örültem, hogy végre velem van. Aztán teljesen megszokottá vált számomra. És Ö se mondta soha, hogy "ugyan már, ne te csókold, puszild a kezem."
Most is sokszor megteszem. És olyan jó. És nem érdekel, ha látja valaki. Mert ez kifejezi mindazt a szerelmet, tiszteletet, amit érzek Iránta. És ez nekem jó. Nagyon jó...
Még akkor is, amikor azt mondja, hogy ne azért varrjam meg a ruháját, mert szeretem, hanem mert az a dolgom.
**********************************
Tetszenek nekem a régi fenekelős képek. (Bár a Drágám szerint a nagyja hamisitvány, mostanában készült, csak különbözö technikákkal adtak nekik régies külsöt.) Ha igy van, én akkor se bánom, nekem tetszenek. Van rajtuk valami hamvas báj, ártatlanság...
Régebben sokat álmodoztam arról, hogy jó lett volna 80-100 évvel korábban születni. És leélni az életemet egy régimódi lakás csendjében, nyugalmában, régimódi erkölcsök szerint, háziasszonyként. Esténként egy szobában ülni, varrni, himezni, miközben az uram olvas egy karosszékben.
Amikor ezekröl álmodoztam, olyan bensö béke töltött el valamiért.
Nem látszik ezeken a képeken a mostani BDSM tematikájú képeken megszokott kilónyi smink, mümosoly, ami néha - legalábbis számomra - nem erotikus, nem izgató, hanem egyszerüen nevetséges, csak a természetesség. Kedvelem ezt a fajta természetességet. Sose szerettem magam sminkelni. Amikor a Drágám ide költözött, vettem egy csomó parfümöt és minden este, fürdés után használtam öket.
Aztán egyszer csak kiderült, hogy az Uram se szereti a fölösleges cicomát, jobban kedveli a természetességet. Egyik este csendesen azt mondta, hogyha fürdés után nem fujnám be magam parfümmel, akkor közelebb tudna bújni hozzám.
Azóta elajándékoztam szinte az összes parfümöt, számüztem a túlillatositott tusfürdöket, maradt a tiszta illatú babaszappan, vagy az egyszerű mosószappan. És jobban érzem magam töle. ( Amúgy a bőröm is jobban szereti, mindig is érzékeny volt. ) Nekem is jobb, föleg azért, mert én egyedül Neki akarok tetszeni, nem másnak. És Ö ezt szereti.
Ha nagyritkán mégis befújom magam valami parfüm maradékkal, és megérzi a szagát, akkor meg szokta jegyezni:
- Megint légyirtóztál, Drága.
***********************************
A dom kér, a sub válaszol, választ ...
Ahogy ezekről olvastam, próbáltam végiggondolni, hogy nálunk miként zajlott ez. A szimpátia kialakult. És a közeledés is. De mi lehetett az a kérés, amit nem tudtam megtagadni Töled? Egy dolog jut az eszembe. Azt megbeszéltük már, hogy mikor jössz el hozzám elöször. Minden meg volt szervezve. És elözö héten azt mondtad, hogy jössz a hétvégén. Nem kérdezted, hogy alkalmas-e nekem. Csak közölted, hogy jössz. Mondhattam volna, hogy ne gyere, várjunk a következö hétig. De nem tudtam ezt mondani. Akkor adtam meg magam elöször Neked, Drága.
***********************************
Hasonulás
Amúgy azt veszem észre, hogy mostanában egyre több dolgot vettem át Tőled akaratlanul is. A gesztusaim, a szófordulataim, a reakcióim egyre gyakrabban hasonlitanak a Tiéidre. Most biztos kinevetsz magadban, hogy már megint butákat beszélek. Pedig nem is ....
Gondolkoztam rajta, hogy ez a hasonulás most nekem jó vagy nem? Úgy döntöttem, hogy jó.
(2009.07.22)
Francokat 2.
Gyermek az éjben
A Benned élő gyermek
mindig csak éjszaka van velem
soha meg nem szülhetem
néha kitépi a szivem
*********************************
Kecske a villámok között
Bak.
Ott áll. Nem bánja. Nem fél. Szarik az egész világra. Mert tudja, hogy mi az egyedüli fontos dolog.
Napraforgó.
Kecske a villámok között a hegytetön. Csapdosnak körülötte a villámok. De áll. Magányosan. Ez is én vagyok... Tán a sors találtatta meg velem azt a képet. Szoktam nézegetni amugy. Nem egy vidám kép. De eröt ad. Hadd csapdossanak a villámok.
Ma 21 éve, hogy meghalt az apám. Nem kell, hogy valaki is sajnáljon. Nem azért irom. Mert az élet folyamatos. Bennem él tovább. És Benne, a Gyerekemben. És Érte az acélt is kivájnám puszta kézzel. És elhordom az egész hegyet is, ha kell.
**********************************
szépség szeretője
a szépség szeretője voltam
de meggyaláztak
elvették múltam
ártatlanságom odalett
rohanó évek súlya
lelkem rabolta
lélek-nélküli létben
vágyam csak egy volt
a szépséget
hadd kapjam vissza
ártatlan szeretője
hadd legyek újra
************************************
maradékok
öregen, elbukottan,
feledésben, kitaszitottan
alkohol ködében
mikor már mindegy
álmodva a tegnapokról
hamvas bőrű ártatlanról
ki te voltál valaha
buta vigyorral arcodon
keresed
s nem látod,
hogy a tükör gúnykacajjal
felel:
rajtad nevet
elfáradtál, az útnak vége
s roncs agyadban már
az sem kisért
hogy milyen régen
feladtad
tétova kéz
a füst ködében
nagy terv? ugyan ...
régen nincsen ...
csak egy slukk a vágyad
és egy füstgomoly
betakar
s te már
nem is álmodol
/varnyu/
2009.07.16.
************************************
Dilemma
Kinek jobb lenni? Feleségnek? Szeretőnek?
Feleség statusz:
1: törvényes (akárki akármit is hazudik erről, egy nőnek mindig könnyebb, ha nem csak úgy "balkézről" való ...)
2: neve van az embernek - deklarálja, hogy kihez is tartozik igazán
3: dokumentált életközösség (szó elszáll, irás megmarad)
stb, stb, stb .... lenne még tán ezer is
Szerető státusz:
1: sose lehet a szexet a házastársi kötelesség szintjére degradálni
... jelenleg többet nem találtam, pedig biztos van még előnye
Szerintem a legtöbb nő szeretne feleség lenni, akármit is mond erről a világnak. És ez igy is van jól.
Nekem elég már az elvált családi állapot. Túl sokszor játszottam azzal az igen szóval ... Saját értékrendemben rontottam le a hitelét a saját két kezemmel. Nem kellett volna kimondani. Tán egyszer sem ... Ki tudja ... Most már csak azzal vigasztalhatom magamat, hogy minden helyzetben azt tettem, amit akkor a legjobbnak éreztem. Sovány vigasz. És bár elhiszem, mert tényleg igy volt, de akkor is ... Valahogy máshogy kellett volna csinálni.
Késő bánat.
Az is jó, hogy soha többé nem kell a szexet házassági kötelességnek tekintetenem. Ez is valami. Mert igy legalább talán ezt az egy dolgot nem baszom el.
Ha az ember lelke tele van keserűséggel, legalább annyit tegyen meg, hogy próbál önmagán nevetni ...
**********************************
Vágyak
Éjjeli álmodás már megint ....
Ülök itt kinn, előttem a laptop, Te benn a szobában alszol, Drága. Hallom a szuszogásod. Jó hallgatni. Bemennék szivem szerint, karodba feküdnék és kérném, könyörögnék, hogy tégy magadévá ... Most nem lehet. Maradnak az álmok.
Ilyenkor előveszem a lelkem zugaiból, ahová elraktározom a szűkösebb időkre. Olyan édes volt a csókod lefekvés előtt, éhemben majd' felfaltam az ajkad. Mohón, mint aki éhezik és szomjazik egyszerre.
Mikor látom megint arcodon a kielégült him jóllakott nyugalmát .... Mikor hallom újra a kéj hangjait orgazmusod pillanatában .... Majd. Tudok várni. Legfeljebb édesebb lesz. Könyöröghetek én még kegyelemért ...
Majd játszol még rajtam, mint hangszeren a mester, - testem, lelkem kifeszitett húrjain - és kezedben furcsa zenévé válik majd sikoltásom ....
(2009.07.22)
|
|
|
|
