Blog 19. Mi lett volna, ha .... Néha az éjjelek magányában még most is elgondolkozik róla. Bevillan a kéretlen gondolat, mintha az ördög lökné az agyába. Nesze, bolond, törd rajta a fejed! Általában nem szokta. Mert sose szeretett azon gondolkodni, hogy mi lett volna, ha ... Mert nem úgy lett. És az alternativ múlton nincs értelme törni az agyunkat. De néha az ördög erősebb. Általában félévente egyszer. Most van az ördög féléve? Hárman voltak. Ha az első férfit választja, lett volna egy szeretője. Messze, de időnként meglátogatta volna. Egyszerű dolog. A második már kevésbé lett volna egyszerű. Kedves. De túlérzékeny a végtelenségig. Tán rosszabb, mint önmaga, gondolja a nő. Okos. A legrosszabb kombináció. Lehet, hogy tönkretették volna egymást ... A harmadik. Okos. Erős. És vonzó. Úgy vonzó. Szexuálisan. Sokkal jobban, mint a másik kettő. A nő kivánja. Most is. Mindig ... És szereti. Mindig. Örökké. Jól választott. Az egyenes embernek egyenes az árnyéka is. Csak remélni tudja, hogy ez igaz marad. Mert eddig még csak görbe árnyékúakkal találkozott. (varnyu) (2009.08.02) Szines ceruzák Egy kék és egy piros. Szines papirzacskóban. A nő már lassan három hete nézi őket. Néha úgy érzi, hogy lassan már gúnyosan nevetnek rajta ... És az a nagy kockás füzet is, ami azért lett vásárolva, hogy majd néha játszanak. Mert mindketten szeretnek amőbázni. És azt ugye csak két szinnel lehet. A nő már ezt sem értette igazán. Mert emlékezett a gimnáziumi évekre, amikor osztálytársával a pad alatt játszottak, mindketten kék tollal, ikszeket és karikákat rajzolva a füzetlapra. Furcsa, igy is lehetett amőbázni. De persze biztos jobb szinessel. Jobban látható. Ezért is kérte meg a férfit, hogy vegyen. Azóta ott pihennek a polcon, szines papirzacskóban, úgy, ahogy a papirboltban adták ... A férfi már régóta játszik amőbát. Eddig csak telefonon. De az egy idő múlva unalmassá válik, mert gyakorlás után a gép is kiismerhető. Ezért mostanában online amőbát játszik: neten, wapon, idegenekkel. Szines karikákat és ikszeket téve a számitógép képernyőjére. De egyszer sem mondta a nőnek, hogy gyere, játszunk egy kicsit. Pedig talán egy alkalom, pár játszma is elég lett volna. Fél óra, vagy még annyi sem ... Kétségtelen, a nő nem jó játékos. Nem tud több lépéssel előre gondolkodni. Az agya soha nem ilyen srófra járt. Évtizedek óta mindig csak az "itt és most" problémáival kellett foglalkoznia, nem volt sem ereje, és tán képessége sem jóval előbbre gondolni. Mindig volt aktuálisan megoldandó feladat. Mindig csak azzal tudott foglalkozni, hogy épp aznap hová kell tenni a mindennapokban a soros ikszet vagy karikát. De ennek ellenére még ma is szeretne néha játszani. Kipróbálta már elkeseredésében azt az online játékot is, de nem neki való. Személytelen. Player183492-nak nem lehet a szemébe nézni játék közben, nem lehet pár szót váltani vele. Bár ez az online portál már modern, játék közben akár chatelni is lehet ... hmmm. A nő kissé szomorkásan nézi a szines ceruzákat. Mivel arra figyelmeztetik, hogy ezek szerint már nemcsak homo sapiensnek alsóbbrendű, de már homo ludensnek sem alkalmas. Ilyen az élet. Valamit csinálni kellene azokkal a ceruzákkal. Legalább ők ne érezzék olyan haszontalannak magukat. Tegnapelőtt legszivesebben darabokra törte volna őket. De hát azok nem tehetnek semmiről. Ugyanolyan hasznavehetetlenül fekszenek a polcon, mint ahogy nő ül a polc előtt és néha - bár legszivesebben nem tenné - rájuk téved a tekintete. Holnap beviszi őket a munkahelyére. A kockás füzettel együtt. Ott majd talán - a munkájában használva őket - tud velük valamit kezdeni. És talán szegény ceruzák sem fognak már gúnyosan kacagni rajta. (varnyu) (2009.08.04) Dicséret :) "Ügyes voltál, kis kurvám." Vajh miért szeretem én, amikor ezt mondja? Nem tudom. De tényleg szeretem. És valamilyen - valószinűleg perverz - okból boldoggá tesz vele. Örülök, ha élvezi. És az orgazmusa olyan, mintha az enyém is lenne. Sőt ... néha még nagyobb boldogságot okoz ... Fura ez a szubmisszió. És még furább a szerelem. Egyetlenem. ****************************** Kár, hogy nem jó a térdem. Olyan jó lenne egyszer letérdelni Elé és úgy csinálni ... (2009.08.05) Ostoba könnyek az éjszakában ... Bocsáss meg nekem, Drága. Ma megint olyan hülye voltam, túlérzékeny, hisztis. És kibirhatatlan. És még a telehold se mentség rá. Terhes ez az ostobaság, ahogy viselkedem néha. Magamnak is. Hát akkor még Neked milyen lehet De ilyenkor tele vagyok bizonytalansággal, önmagamban. Nem hiszem, hogy érek annyit, hogy bárkinek is kellenék ... Nyomorult önértékelési zavar, olyan elegem van már belőle ... Mint ahogy ilyenkor önmagamból is ... Csak azt sajnálom, hogy ezt mind a Te nyakadba zúditom. Ostoba vagyok. Nagyon ... (2009.08.07) Találkozás egy matriachával Kivánja. Már napok óta. Egyre jobban. Kivánja, hogy legyűrje maga alá. Hogy erőszakos legyen már-már az elviselhetetlenség határáig. Olyan régen volt már ... Álmodozik az erőről. Ami befonja, elveszi minden lehetőségét, fájdalmat okoz és sirást. Bizsereg a melle, az öle, ha rá gondol. Kivánja a csipést, a melle szoritását, a csattanó tenyeret a fenekén, ami csipős fájdalmat okoz, de eszement örömet is. Sirni szeretne már ... Zokogni csendesen, könnyekkel a szemében, könyörögve, nem is tudva, hogy miért jobban, a kinért vagy a kéjért. Mazochista ribanc. Atyám .... hová jutott ... Tegnap találkozott egy valódi matriachával. Középkorú, igen kövér, gyönyörű arcú nő. Ült egy pamlagon. Ült? Nem, trónolt. Minden pózolás nélkül, talán nem is tudatosan. És bármely percben több férfi ugrott a szavára. Uralkodott, azt viszont már nem is titkoltan. Férfinak ott szavazati joga - valódi - nincs. Mindössze engedelmeskedhet. Ez is uralkodás a javából, kedves szavakba, gondoskodásba öltöztetve, de valódi uralom. És a férfiak boldogan vállalják, elégedetten élnek benne. Domina? Nem. Matriarcha. Mert ott nincs durva szó, nincs megalázás. Csak kőkemény uralom. Ismeri már a nőt régen. Sokszor csodálta is. De soha nem szeretne igy élni ... Inkább kutyaként, lábhoz simulva. Kiszolgáltatottan a gyönyörben, meguralva. Asszonyként. Nőként. (2009.08.08) múlt-kergető ... múlt elmúlt már tényleg azóta nem kisért elűzted szerelmed elsöpörte az árnyat mely bántott és tudtam, fájhat már egyáltalán nem bánt nem kerget halálra nem fáj béke otthona a lelkem te hoztad nekem szerelmem (varnyu) (2009.08.09) Amikor egy sub élvez ... Másfél óra ... utólag visszanéztem a chaten, mikor léptem ki és be ... Nem sok időnek tűnik. Nekem rengeteg volt. Számolatlan orgazmussal. Amikor egy sub élvez, az olyan érzés, mint amikor egy macska összetalálkozik egy nagy tál tejszinnel. És másfél órára édeskettesben maradnak. (2009.08.09) Féltelek Féltelek. Fiatal vagy de nem sebezhetetlen. Lelkem jobbik része, számomra elveszithetetlen. Nem tudom, mit tennék ... Nélküled nem lennék senki és semmi. Élő se lennék. Vérem általad kering, tüdőm levegőddel teli. Szived bennem dobog, egy test, egy lélek vagyok Veled. Féltelek. (2009.08.09) hmmmm fáradt vagyok, kedvetlen és rémült. mintha gyámántokat fogtam volna a tenyerembe és hirtelen mind vizzé válna és kicsorogna a kezemből ... (2009.08.11) Vágyak Vizcseppé válni lelked tengerében belesimulni a hétköznap ködébe ne lásson senki úgy, mint egyedit csak mint kicsiny részedet beleolvadni a nagy Egészbe, ami mind csak Te vagy hogy én már ne legyek én többé csak egy porszem a Végtelenben részed, más semmi sem eltűnve a Minden robbanásában és semmivé válni Általad. (varnyu) (2009.08.13) Takaró Sokszor nézem éjjel, amikor kimegyek cigizni. Gyakran ki van takarva a dereka. Félek, hogy megfázik. Ha tudom, betakargatom. De néha annyira maga alá gyűri, hogy nem tudom. Fel szoktam akkor költeni egy kicsit. És amikor mondom, hogy húzza magára a plédet, mert megfázik, akkor álomtól kásás hangon mondja: be vagyok takarózva, Drága. Imádom. Tényleg a mindenem. Az egyetlenem. ************************* Mindig is szerettem nézni álmában ... ************************* Elnézem sokszor az arcát.... Éjjel, amikor megpihen, sokszor megereszkedik az arca és idösebbnek tünik jóval a koránál. Benne van az az arcában annak az 50 fölötti férfinak az arca, akivé majd lesz....és akit én már valószinüleg nem fogok meglátni.... Máskor meg olyan fiatal, mintha még kamasz lenne... látom benne azt a fekete hajú, kékszemü kisfiút, aki a gyerekünk lehetett volna, ha nem ilyen korkülönbség lenne közöttünk. Egy édes, göndör fekete haju, huncut kék szemü kisfiú....akit nem szülhetnék már meg, mégha megfoganna is....mert egy nö ne legyen elmeháborodott és ne akarjon 50 év felett szülni már, hiába menstruál még.... Ilyenkor mindig sirok. Siratom a meg nem szülhetö kisfiunkat, siratom azt az idösebb embert, akivé majd válik és akit én már nem fogok megérni... ömlik a könny az arcomon. Aztán eszembe jut, hogy Isten kegyes volt hozzám. Mert álmában láthatom, aki majd lesz idösebb korában, nappal meg felsejlik szeme csillogásában a kisfiú... Másnak ennyi se jut egy életben....és örülök...illetve próbálok örülni...és belenyugodni abba, ami van és örülni Isten ajándékának..... De az ember oly hálátlan néha....mindig többet szeretne....és örülök ugyan, de örömöm szomorkás...és kérem Istent, hogy ne büntessen meg mohóságomért és még sokáig tartsa meg bennem ezt a szomorkás örömöt! Szeretöm, férjem, uram, gyermekem....minden testet ölt benne... Istenem, Uram, köszönöm Öt Neked. Uram, nem vagyok méltó hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem.... (2009.08.13) Deepthroat Fáradt vagyok mostanában ettől a melegtől. Nem lehet azt mondani, hogy sok munkám van benn a munkahelyen, mégis néha úgy jövök haza, mint egy kicsavart citrom. Mint ma is. Hazaértem negyed 5 körül, "lekabátoltam", ültem egy kicsit a net előtt - semmi haszon fejében - és azon gondolkodtam, hogy a frászban fogok én ilyen fáradtan megfőzni. Sehogy. Éreztem, hogy pihenni kell előtte egy kicsit. Lefeküdtem. És örültem, amikor a Drága odabújt mellém. Szerettem volna szeretkezni Vele, de ilyen kimerülten nem látom értelmét, mert a fáradtság úgyis erősebb az élvezetnél. Odabújtam a karjába, simogattam a mellkasát és csak azt éreztem, hogy fáradtság ide, kimerültség oda, szeretném látni, érezni, hogy élvez ... Szeretem az orális érintkezést. Ő is. Jó volt odafeküdni a combjai közé, számba venni, érezni, hogy az amúgy is már merev vessző tovább növekszik, keményedik a számban ... Utána odahajtottam a fejem a combjára, mint egy kispárnára és majdnem úgy aludtam el, hogy cumiként az ajkaim között tartom. (2009.08.13) J. néni Munkám során kb. 14 éven keresztül többször kapcsolatba kerültem J. nénivel. J.néni idősebb, 62-64 év körüli hölgy volt, amikor megismertem. Bár nem szokásom senki külsejét birálni, de J. néni olyan csúf volt, hogy az még nekem is szemet szúrt. Magas, kb. 177 centi - idős kora ellenére is - , testes, azaz jócskán elhizott, az arca tele bibircsókkal, hogy nyugodtan elmehetett volna boszorkánynak, és olyan fülsértő, rikácsoló kappanhangja volt, amitől mindenki legszivesebben a falra mászott volna. Mindemellett egy nagyon nagytermészetű, basáskodó személyiség volt, aki a terrorjával a két felnőtt lányát egészen a világ túlsó feléig üldözte el. Magyarán egy borzalom volt, bár nem szeretek ilyet idős emberre mondani. De ő az volt. Több-kevesebb renszerességgel találkoztam vele az évek során, ilyenkor órákon át csak a panaszáradat ömlött belőle, amit csak úgy lehetett elviselni, ha az ember kifejlesztett magában egy szelektiv süketséget J. néni szövege ellen ... Általában próbálok toleráns lenni, de ez a hisztérikus vénasszony még engem is nagyon próbára tett sokszor. Egyedül élt, testileg beteges volt, lányai külföldön dolgoztak. Aztán egyszercsak elmaradt ... már azt hittem, hogy számos betegsége közül valamelyik sirba segitette ... R.I.P. Pár év múlva hallottam felőle, egyik lánya révén. J. néni, mivel már nem tudott egyedül élni, mondottam volt, hogy beteges, bekerült egy szociális otthonba. Eddig ez egy szokványos történet, ugye? De innentől már nem az. Mert a szociális otthonban J. néni fél év után megismerkedett egy idős, korabeli bácsival. És egymásba szerettek. És pár hónap után össze is házasodtak, beköltöztek egy házaspárnak fenntartott 2 ágyas szobába. És a lánya megdöbbenve mesélte el, hogy az édesanyját ezek után mintha kicserélték volna. Kedves lett, békés, szeretetreméltó, nem panaszkodó és nyoma sem maradt benne annak a hisztis vén nyanyának, aki évtizedeken keresztül volt és pokollá tette a környezet életét. J. néni ekkor 75 éves volt ... Amikor ezt meghallottam, akkor történt valami változás a lelkemben. Rájöttem, hogy soha nincs késő keresni és megtalálni a boldogságot. Azóta érzem, hogy az életem minden nap újra kezdődhet, csak akarnom kell és bizni benne. És az enyém a világ! (2009.08.14) A ragadozó üvöltése Van Benne valahol mélyen egy ragadozó. De elrejti a civilizáció máza és a túlkontrollált önfegyelem burka. De én néha látom. Ragadozó. Egy archaikus ösztönlény. Olyan hatalmas fizikai erővel és kirobbanó erejű id-del, amit csak egy bivalyerős superego tud kordában tartani. Szerintem senki sem veszi észre. Mindenki csak egy nagy darab, csendes, halk szavú embert lát. De én néha találkozok azzal a ragadozóval. Imádom nézni az arcát, amikor belém lövelli a magját, arca eltorzul, szája hangtalan üvöltésre tátva. Egy győztes him oroszlán, aki éppen most tette magáévá az asszonyát, legyőzve minden más himet. Szeretem ilyenkor nézni. Ha látom, nagyságrenddel nagyobb az én élvezetem is. Ritka becses pillanatok. Amikor egy oroszlán megmutatja az igazi arcát ... (2009.08.15) Drága, nem vagyok én Neked gusztustalanul kövér? - Drága, nem vagyok én Neked gusztustalanul kövér? - Drága, ez még biztos az alvás utóhatása nálad ... Ez a beszélgetés épp öt perce hangzott el közöttünk. Igen, duci vagyok. XXXL. Ugyan mondjam már ki, hogy kövér. Nem szégyen az. De azért sokszor nagyon zavar. Nemcsak a szépészeti vonatkozása miatt, hanem az egészségrombolóak miatt. Sokszor próbáltam már lefogyni, tartósan sose sikerült. De nehogy most valaki elkezdjen nekem csalhatatlan fogyókúrás módszereket listázni a kommentekben, mert arról nem egy egyszerű blogot, hanem már egy könyvet is irhatnék! Nem a módszerek ismeretével vannak gondjaim, hanem a kivitelezéssel. És - bár sokszor próbálkozom most is - eredmény nulla, mert én szeretk enni, szeretem a jó magyaros kajákat, ami nem saláta alapú, nem update, nem tápanyag szétválasztásos, nem keménytojás alapú és még sorolhatnám ... Franc essen bele, de én szeretek enni. És szeretni is fogok. Ez van. Viszont tényleg sokszor eszembe jut, hogy nem zavarja-e ez a Drágát, nem tart-e visszataszitónak. Mert már évtizedek óta életem hűséges kisérői a deréknál kibuggyanó hurkák, a narancsbőr. Néha elgondolkozok rajta, hogy biztos gusztustalan látvány lehetek. Főleg szex közben. Nem jó érzés. Ja, azt se kérném részletezni, hogy ugyan tegyem már helyre az önértékelésemet, mert ez is a könyökömön jön már ki. Nem mindig tudom, és kész. Főleg akkor jut eszembe ilyesmi, amikor jóllakott pocival BDSM képeket nézegetek, kurva csinos csajokkal. És óhatatlanul összehasonlitom magam velük. Azán, ha már kellően el vagyok keseredve, megkeresek a könyvjelzőim között egy holland oldalt. Újra megnézek ott pár képet és mindjárt jobban érzem magam. Egy házaspár késziti, akik nem fiatalok, a hölgy nem sovány, a képeken jól látszanak a hurkái. És mégsem szégyel ilyen képeken szerepelni, amiket a párja készit róla. Ilyenkor sokkal jobb lesz a lelkem. A nő is kellően duci, sőt kövérke, kellemes hurkákkal, narancsbőrrel. És mégis felvállalja azt, hogy a subságát ilyen képeken is bizonyitsa. Az oldal izléses, bondage témában több rangos dijat nyert már a neten. És a főszereplője egy hozzám hasonló korú és testalkatú hölgy. Ha egy kissé elnézelődtem ezen az oldalon, akkor még a házi használatra készült saját képeimet és videóimat is szivesebben megnézem. (2009.08.16) Hogy nevel egy Dom? Szerettük volna azt a fórumot páran ... (most majdnem azt irtam, hogy akartuk ... de nemrég irta egy kommentben, hogy nem szereti az "akarok" szót ...). De tudtam, hogy egy ilyen fórumot csak php-ban lehet megcsinálni. Én meg arra nem vagyok képes. Sose fogok megtanulni php-t irni. Már az elején is mondta (és ebben is igaza lett ...) : - Drága, miért nem szólsz a Gabinak? Végül szóltam, Gabi meg is csinálta, erről irtam is egy blogbejegyzést pár napja. Tett fel nekünk egy phpBB3 fórum szkriptet egy free tárhelyre, jó nagyra, hogy ha beindulna, legyen a fórumnak helye "mocorogni". Admin menüvel pár nap alatt úgy ahogy, de meg is tanultam a fórum kezelését. Amihez nem kell php tudás. Én már ennek is örültem. Walburga pl. a megmondhatója, hogy milyen takaros lett az a fórum! És szerintem a Gabi még fog dolgozni rajta, csak most ott van nála a kislánya. Azt gondoltam, hogy a Drága ezzel meg is elégszik. De mint kiderült, tévedtem. Az egész hétvégém a fórumok jegyében telt. Először egy free tárra feltett az én Drágám egy phpBB2-es változatot, ami egy régebbi, de könnyebb dolog. Aztán azt mondta, hogy kéne hozzá egy jobb szkin, mi lenne, ha próbálnék a sablonba beleszerkeszteni. Tudta, hogy ez felcsigázza a fantáziámat, de sok órás kinlódás és dühöngés után rádöbbentem, hogy ez bizony nekem túl nagy falat, ez tényleg nem fog menni. De még ez előtt már ajánlotta, hogy keressek témákat, amit ki lehet próbálni, és esetleg egy kis átalakitással használhatóak. Miután a teljes sablonszerkesztést kénytelen voltam feladni, mondtam, hogy muszály lesz keresni valami egyszerűbb sablont, amit át tudok picit buherálni. Erre megjegyezte, hogy Ő már több órával ezelőtt ezt mondta, de ezek szerint nekem le kellett járni a tiszteletköröket a nagy semmi körül. Inkább fogadtam volna szót, már régen előrébb járnék ... Találtam egy szép témát, amit fel is töltöttünk, akkor mondta, hogy csináljak logót, úgyis szeretem a képszerkesztést. Csináltam. Majd mondta, hogy most már jöjjek rá, hová is kell azt az bizonyos új logót a kódba beilleszteni. Oké, megtaláltam. Közben viszont találtam egy gyönyörű témát. Feltettük, ahhoz is csináltam egy főképet, jól is nézett ki. Na, ez történt kb. tegnap késő estig. Mire ma hazaértem, regisztrált még pár tárhelyet, és most már nem a régi phpBB2-es változatot tette fel, hanem a modern, és kissé bonyolultabb 3-as variációt. Amióta munkából hazaértem, lényegében azzal kinlódtam, mert ugyan arra is megvolt az általam favorizált téma, de oly ronda kicsire méretezte le a főképet, hogy sirni tudtam volna a méregtől és egy-két apróbb dolgot falhoz vágni. Azt a bizonyos témát csak kétszer töröltem le a tárhelyről és kétszer tettem fel újra ... végül, több órás káromkodás után végre szerencsém volt és rájöttem, hogy kell beállitani a képméretet, hogy akkora legyen, amilyennek én szeretném ... De az a tárhely bizony kissé lassacskán müködik, nehezen tölti be, idegesitő ... Ekkor mondta, hogy tegyem fel a 000space.com-ra ... Nosza, regisztráltam egy újabb tárhelyet, - 3 nap alatt összesen már négyet regisztráltunk igy - és mondta, hogy nosza, töltsem fel a fórum motort. Ftp-vel feltölteni nem nehéz. Azt gondoltam, hogy majd ezután Ő megcsinálja az sql adatbázis hozzá és felinstallálja, - mégis jóval több gyakorlata van, mint nekem - de tévedtem. Megállt a hátam mögött és mondta, hogy akár neki is kezdhetek... Tanáccsal segitett, de mással már nem. Szelid erőszakának eredményeként egymagam telepitett fel egy teljesen modern verziójú phpBB3 fórum motort, feltöltöttem a témát, beállitottam az általam szerkesztett képet és még azt is kikinlódtam, hogy ne csak az egyik admin menüben legyen lehetőség a megjelenés, azaz a fóruk külsejének beállitására és szerkesztésére, hanem minden admin kapjon erre jogosultságot ... Nem rég fejeztem be, hullafáradtan, mert délután 3-kor ültem le a géphez és 11 óra volt, mire 3 teszt userrel minden klappolt ... Sose gondoltam, hogy képes leszek megcsinálni ... Ő meg tudta, hogy igen. És addig terelgetett-nevelgetett hol lágyabban, hol direktivebben, amig képes voltam megcsinálni. Nem volt ebben semmi erőszak, - mondjuk, dicséret se sok - de tudta, hogy mik azok a dolgok, kihivások, amivel tud motiválni. Hát igy nevelt az én Domom, az én Uram. Mikor kész lettem mindennel, elszivtam egy cigit és azt mondtam Neki: - Drága, Te egy mocskos csibész vagy, ráadásul elsőosztályú, mert mégiscsak rávettél, hogy teljesen egyedül megcsináljak valamit, amiről azt hittem, hogy képtelen lennék. Tudod, hogy milyen "szemét" vagy? - Tudom, Drága. (2009.08.18) vissza varnyu