Blog 2. Köszönet :) Elmentem már aludni, de nem tudok. Nem, amig meg nem köszönök itt valamit valakinek. Beszélgettem egy kedves és okos növel ma este. És - bár nem volt hosszú beszélgetés - de olyan okos dolgokat mondott nekem, hogy a hetek óta bennem zavargó vihart elsöpörte. És ezért mérhetetlenül hálás vagyok neki és köszönöm :) A BDSM-röl és az életünkröl beszélgettünk, arról, hogy kinek mit jelent a BDSM. És pár perc alatt kiderült, hogy amit mind a ketten normális életformának tartunk - hogy a férfi és a női szerepek a konzervativ minta szerint legyenek meghatározva - az nem BDSM (bár manapság akár már nevezhetjük annak is), hanem régesrégi társadalmi érték, amiröl sajnos mostanában elfeledkeztek az emberek a qwa nagy emancipációban. És amely már azelött létezett jóval, hogy valaki kitalálta és összerakta azt a négy betüs mozaikszót, a BDSM-et. Mert az 1800-as években (amikor nagyon szerettem volna élni) az asszony asszony volt, a férfi meg férfi. És nem voltak felcserélödve és összekeveredve a szerepek. Éppen ezért mindenki tudta, hogy hol a helye a világban. Volt egy biztonságos rend. Amihez tudta magát tartani az ember. Amikor megvolt a nönek az a biztonsága, hogy az asszonynak otthon van a helye. És az a dolga, hogy a családi tüzhely melegére vigyázzon. És nem forditva. Meg voltam kicsit zakkanva mostanság. Ugy éreztem, hogy megrendült a bizalmam, a hitem az egész BDSM-es "szarakodásban." Mert mostanában annak tartottam. De az az asszony pár mondattal átvágta a bennem lévö gordiuszi csomót. Hát ne nevezzük ezt a kapcsolatot BDSM-nek. Mert sokkal régebbi erkölcsi normák alapjain nyugszik, mint ahogy ezt a betüszót kitalálták. Nevezzük csak egyszerüen normális férfi-nő kapcsolatnak. Amilyennek mindnek lennie kellene, hogy a világ ujra normálisan működjék. Amelyben a férfi a család feje és nem forditva. Amelyben a férfi hozza a döntések nagyját, de úgy, hogy tiszteletben tartja a nö és az egész család igényeit. Amelyben a férfi és a nő kölcsönösen tisztelik egymást. Anélkül, hogy nap mint nap hatalmi harcot vivnának. Egymás ellen. És amivel elfecsérelnék azt az eröt, amit inkább egymásnak kéne adni, hogy szeretetükben egymást erösitsék. És az értelmetlen, egymás elleni küzdelemben ne gyengitsék egymást nap mint nap. És a közös erövel inkább az élet nehézségeivel küzdjenek vállvetve. Egy olyan kapcsolat, amelyben a nö nem jár el szórakozni rendszeresen egyedül. Mert nem az a dolga. Mégha dolgozik is (mert a mai gazdasági helyzet ezt sajnos szinte mindenkitöl megkivánja, sőt kikényszeriti), akkor is a legfontosabb feladata az legyen, hogy az otthon melegét örizze. És ne akarjon férfiként viselkedni a mindennapokban. Mert nem az. Olyan kapcsolat legyen ez, ahol tényleg kölcsönösen tisztelik egymást. És ahol a férfi nem akarja földbe döngölni a nöt, mert a nö is erös, hanem tiszteli a nö erejét is. Mert a nö ereje által ö is erösebb lesz. És amiben nem akar a nöböl a mindennapokban akarat nélküli bábot csinálni. Mert az már nem érték az igazi férfi számára. És olyan kapcsolat ez, ahol a kettejük ereje összeadódik, söt exponenciálisan erösiti egymást. Amiben a nö büszke a férfi eszére, tapasztalatára, világlátására, elveire, amivel útmutatást ad a nönek az életben. És ahol a nö úgy alárendelt a kapcsolatban, hogy nincs nap mint nap aljasul és mocskosul, emberhez nem méltóan megalázva. Hanem ahol alázatos a saját felvállalása okán. Mert a férfi megérdemli ezt az alázatot. És a nö pedig megérdemli a férfitól a tiszteletet ezért az önkéntes alázatért. És egyik sem él vissza a másiktól kapott érzelmi ajándékokkal. Nem dobja sárba, nem tapossa el. Sem az érzelmeket, sem egymást. Mert a kapcsolat nemcsak szerelemmel, szeretettel jár, hanem kölcsönös megbecsüléssel és tisztelettel is. Mert mind a ketten tudják, hogy egymás nélkül csak félemberek. Csak együtt válnak egy harmonikus egésszé. Ami az egész élet alapja kell, hogy legyen. És mindezek mellett az ágyban lehet a férfi egy "mocskos, szemét, huncut szadista dög", ha ezt mindketten élvezik ;-) Mert az ilyen férfiak nagyon jók tudnak lenni az ágyban :))) Szeretlek, Drága. Minden porcikádat, minden gondolatodat imádom. Azt is, amikor beszélgetünk, amikor vitatkozunk, amikor Beléd kötök, amikor gúnyolódsz velem és amikor elnézöen mosolyogsz, ha látod, hogy nagyon rossz passzban vagyok és csak annyit mondasz, hogy: "Majd kialszod holnapra, Drága." Szeretem a türelmedet, szeretem az erödet, mind a fizikait, mind a lelkit egyaránt. Szeretem Benned, hogy tiszteled bennem az embert, örülsz, hogy élvezem a munkámat, (amely néha jelentös szellemi kihivással jár). Szeretem Benned, hogy hagyod, hogy gondolkodjak. És nem akarod tölem elvenni a gondolkodás élvezetét és bólogató buggyant libát csinálni belölem. Szeretlek, mikor ébren vagy és látom azt a huncut szemed, csibészes mosolyod, amibe újra és újra beleszeretek. Szeretlek, amikor alszol és olyan idösnek látszol, hogy megértem azt, miért éppen egy nálan jóval fiatalabb férfiban találtam meg az életem biztonságát. Szeretem azt, mikor alvás közben hozzám bújsz és úgy nyüsszögsz, mint egy kisfiú (olyan édes vagy ilyenkor, hogy legszivesebben megzabálnálak). Szóval mindenedet szeretem. Azt is, amikor az ágyban egy szemét mocsok szadista dög vagy, mindkettönk gyönyörűségére Ahol viszont mindenben, mindenhogy uralkodhatsz rajtam kedved szerint. Mert olyan jó nekem, hogy végre van egy Férfi, akinek a saját ribanca, szopós kurvája lehetek :D Ráadásul ugy, hogy minden tisztességem megmarad :) (2008-11-21) Adj Adj a tüzedből, Kedves. Adj, mert fázom. És lassan jéggé dermedek Nélküled. Hát adj a tüzedből, Kedves. Mert Benned ég, tudom. Érzem minden mozdulatodon. Érzem böröd tapintásán, látom szemed csillogásán. Érzem a lángot, amikor karodban fekszem. És érzem a csontig hatoló hideget, mikor nem vagy mellettem. Sokszor töprengek, mi az a tűz, mi Benned ég? Honnan a láng, mely perzsel, emészt? Adj a tüzedből, Kedves. Hideg van nagyon. A könnyek Nélküled már jégcsapként csüngnek arcomon. (varnyu) (2008-11-21) A Kétségeink a BDSM-röl beszélgetésünk margójára :) Most találtam ezeket. Mi csak egyszerű nők vagyunk, akik azzal küszködünk sokszor még most is, hogy mik vagyunk:sub, mazo vagy talán egyik sem. És azzal is küszködünk, hogy mi nekünk a BDSM. És mi másoknak. És miért különbözik néha gyökeresen az érzésünk másokétól. Keressük a válaszokat, változó eredménnyel ..... De most találtam egy számomra igen szimpatikus véleményt a neten. Ezeket olvasva talán nem is vagyunk mi olyan "renegátok", mint néha gondoljuk ;-)) --------------------------- "A BDSM minden öröme ellenére kereszt, melyet életed végéig cipelsz a válladon, mert enélkül boldog nem lehetsz. Meg lehet lenni nélküle, de nem jó és hiányzik. Ez van. A perverzió fogalma számomra értelmezhetetlen, mert akinek jó annak nem az, aki meg nem érti miért jó, az ne minősitse a dolgot pejorativ jelzőkkel. Ami biztos, hogy a bdsmet nagyon sokan művelik szex nélkül, legalábbis a domináns fél részéről. Amikor először elkezdtem beszélgetni bdsm "játékosokkal", ez volt az első és legmeglepőbb tapasztalatom. Persze a dominálás már enmagában is kész kielégülés :) ...A véleményem mostanra az, hogy a bdsm és a dominálás szexben kiteljesülve sokkal jobb, mint nélküle. Ennek ellenére egy megkötözött nővel szexelni kényelmetlen és macerás. Nehéz pózt váltani, és nem tudod megvalósitani a spontán felmerülő ötleteket. Sok elvész a felszabadult örömszerzésből. Nem ismerek viszont a bdsm-nél jobb előjátékot És közösülés közben sem kell megválni minden kelléktől, de nem szeretem, ha közben bármi fizikailag korlátoz úgy engem mint a partneremet. Végül a vallás és bdsm kapcsolatáról: A hit, a vallás és az egyház 3 különböző dolog. Az ember hisz Istenben és a különböző tanitásokban, vagy nem hisz. A hitet megvallhatja a vallás keretein belül, valamelyik felekezethez csatlakozva vagy anélkül. Végül csatlakozhat egy erre rendelt szervezethez, elfogadva annak szabályait és hierarchiáját vagy sem. Ez az egyház. A továbbiakban szűkitem a kört a kereszténységre. Az Ószövetségben rengeteg dominálás es bdsm jellegű dolog található. Nem szólva annak rendszeres kinyilvánitásáról, miszerint a nő a férfi alá rendeltetik, éppen csak nem kimondva, hogy a szolgájául. Sok feminista nem véletlenül tartja a keresztény vallást himsovinisztának. Megvan az alá és fölérendeltség, a bűn, a bűnösség és a bűnhődés, minden a ami a bdsmnek is alappillére. Ezzel szemben van egy dolog, ami viszont konkrétan benne van a Bibliában: "Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog." Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: "Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog." Azután ezt mondta Isten: "Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. A mező vadjainak, az ég madarainak s mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt táplálékul adok." Úgy is történt. Mi felett nem adott hatalmat Isten az embernek? a MÁSIK EMBER FELETT NEM ADOTT NEKI HATALMAT! Összességében levezethető volna a Bibliából nemcsak a bdsm, de az abban való részvétel önkéntességének a "kényszere" is! Persze ha volna olyan egyházfi, aki venné hozzá a hajlandóságot... De mivel nincs, maradunk annál, hogy a rabnő számára Ura Istene is egyben, a rabnők pedig mind-mind angyalok, hiszen mig az egyszeri hivek csak hisznek Istenben, addig számukra (az angyalok és más mennyei teremtményekhez hasonlatosan) adva vagyon a BIZONYOSSAG. :) " "Arra ráirányitanám a figyelmet, hogy mig rengeteg szó esik a domoidokról, a suboidokról szinte semmi. Pedig belőlük sincs kevés, és ugyangy megkeseritik a társkereső Dom életét. Nem igazán tartom rabnőnek azt, aki a való életben elszenvedett kudarcok hatására, a védőburok, a törödés és az önálló akarat feladása iránti vágytól hajtva a bdsm világa felé fordul. Egy rabnő mindezekre vágyik és élvezi, és meg is kapja, a bdsmben, de egy rabnő legyen független, határozott, erős, döntésképes, az élet konfliktusait megoldani képes személyiség, aki a rabságot a rabság öröméért választja, és nem azért mert képtelen önállóan megállni a lábán. Az istenkép meg a hétköznapi ember együttes jelenlétét én nem látom konfliktusnak. Egy ember van annyira összetett, hogy egyszerre legyen mindkettő. És még sok minden más is. Ehhez meg csak Domnak sem kell lenni, a "hagyományos" bensőséges párkapcsolatokban sincs másképp. Semmi problémát nem látok abban, ha egy férfi, egy Dom, meg persze egy nő is egyszerre okos és buta, bátor és gyáva, szerető és közönyös. Az egyik pillanatban egy brilliáns döntest hoz, de még aznap délutan egy balgát. A Dom annyiban tér el a nem-Domtól, hogy adott sub meglátja benne A DOMOT. Ha sok sub, esetleg nem-subok is meglátják benne, akkor sokan fogjak Domnak tartani, ha senki sem, akkor senki sem tartja annak. De ha megtalálja azt az egyetlen subot aki annak tartja (nem csupan pár hét múlva felnyiló szemmel), akkor az a domináláshoz és a bdsm kapcsolathoz szükséges és elégséges feltétel. :) " "Asszem amikor az ember legyőzi ezt a félelmet, és felvállalja magát, a tettét, a döntését, akkor már felnőttebb, mert azért tudja, meri megtenni, mert tudja magáról, hogy bárhogy lesz is, - ha nem szeretik is utána, ha haragszanak - akkor is képes állni a lábán továbbra is. És valahol nagyjából ezzel együtt van vége a subságnak is. Vagy az igazi subság ekkor kezdődhet. Amikor már nem a fenti okok miatt szegődik valaki rabnőnek, nem azért mert a védőburok, a szeretet, a teljes odaadás utáni vágyat csak igy tudja kielégiteni, hanem mert már kötöttségektől mentesen, szabad akaratábol választhatja a rabságot. A sub lét már nem az éhező kinja, hanem a jóllakott öröme :) " --------------------------- Mindezeket irta valaha Jeromos Mester Úgy tűnik, hogy nem is vagyunk mi olyan hülék :)) (2008-11-21) Miért??? Miért van az, hogy fázom gyakran?? Jó, persze, meg lehet indokolni, tél van, hideg van... De ezt nem hiszem. Ma reggel is, felkeltem egy félórára, aztán visszafeküdtem. És kénytelen voltam még magamra tenni 2 darab plusz takarót... Érdekes, amikor itthon vagy, Drága, akkor elég egy is :) Te melegitesz, a létezésed. És ha nem vagy mellettem, akkor ugy érzem, hogy még a csontjaim is fáznak belülröl... :(( Imádlak. Egyetlenem. (2008-11-29) Azért tényleg ...... Azért tényleg fura ... Beteg vagyok már pár napja. Nátha, torok, ilyesmi. Hétfön és kedden állandóan melegem volt. Biztos a láztól. Ma meg reggel óta fázom ... Azért tényleg fura egy kicsit. Hétfön és kedden itthon voltál. Ma nem. Asszem, nemcsak a betegség ez. Megint Nélküled fázok. Mit lehetne tenni ez ellen?? Mert az nem jó, hogy jószerével egész nap kabátban ültem a gáz mellett. Mert nem melegedtem fel töle ... De van egy ötletem. Fogd a varázspálcádat és amikor dolgozni mégy, varázsolj engem kicsivé. Akkorává, hogy elférjek a zsebedben :)) És vigyél magaddal. Ha úgy varázsolsz el, hogy a kezemben hagyod a wapos telefont, akkor egész nap biz' Isten csöndben leszek. Legfeljebb néha pittyegek kicsit :-D (2008-12-03) vissza varnyu