Blog 6.
.... most találtam.... olyan szép
Önmagamból kivetkőzve
Ordítva, sírva dühöngve
Saját magamat fel sem ismerve
Fekszem a porban összetörve
Megtépázott énem sárban
Fetreng, jajong egymagában
Makacs harag osztályrésze
Utolsót sóhajt, aztán vége
Magam tettem magam porba
Döntöttem magam nyomorba
Én okoztam, én csináltam
Elrontottam, elhibáztam
Próbálnám már jóvátenni
Sajgó sebed bekötözni
Beléd szúrtam véres tőröm
Nincs bocsánat, beletörődöm
"Te azért születtél, hogy szeressenek,
Én azért születtem, hogy Téged
Szeresselek.
S csak annyit ér az életem,
Amennyi boldogságot adsz Te nekem.
Azt adom, mi a legnagyobb. A szívemet,
Mely útra kelt és felkutatta a tiedet.
Rejts el, őrizz, éltess engem kedvesem.
Én veled leszek, és Te leszel a mindenem."
(Goethe)
(2008-10-09)
Kin
Napok óta nem akarlak szeretni ...
Néha vannak percek, melyben sikerül,
Úgy érzem.
Aztán meglátom az arcod,
a szemed gyönyörüségét
és megint megölöd az erőmet,
mert újra és újra szerelmes leszek.
(2008-10-12)
Szeretlek.
Nem azért, amilyen vagy.
Hanem azért, mert VAGY.
Elloptad a szivemet már régen ...
Hiányzol. A nap minden percében.
A hiányod fáj. Üres a lelkem Nélküled.
Mert a szivem nem a mellemben van.
Hanem Veled.
(2008-10-13)
Kivánlak
Kivánlak, valami ősi,
archaikus tűzzel,
mintha nem is homo sapiens,
hanem még neandervölgyi lennék.
Nincs kontrollom felette,
bár szeretném, hogy lenne,
de nincs.
Nem is ember vagyok már
ezzel az eszement vággyal,
acsargó ősállattá váltam,
a civilázáció minden máza
lekopott rólam.
Ősállat vagyok, a régi tűz
minden villámával.
Birtoklásodnak vágya
a csontomba ivódott,
a féltékenységre már
nincs szó, csak indulat.
Az ölni akarás indulata.
Állattá váltam,
ösztönlénnyé,
ki öl, ha az övéit
fenyegetve érzi.
Ölni tudnék érted ...
És mindezt Te tetted.
Te változtattál
acsargó állattá,
aki saját indulatai rabja.
Mert csak Érted lettem azzá.
Hát ne nevess rajtam, kérlek ...
... és holnap majd mindebböl
kimondva
csak egyetlen szó lesz,
mert szemérmem gúzsba köt,
csak egy szó:
szeretlek.
(2008-10-14)
|
|
|
|
